- szeptember 15. „Mai nap”, Montauban városa és Ingres
Egy igazi klasszicista festő, aki, a realizmus irányába lépve, meghaladta az akadémikus témákat és ábrázolásmódot. Egy nagy természetű, erős akaratú, harcolni és győzni is tudó ember, akinek Raffaello volt a példaképe, s a Pagonynak fel kell nőnie a feladathoz, hogy fenti kijelentés ne csupán tankönyvi igazság legyen, melyet fejet hajtva elfogadunk, hanem amit látunk, érzékelünk is a Mester képein… Majd’ annyit élt Itáliában, mint Francia Földön. Akadémiai képzettségű, kiváló rajzoló, portréinak alig akad versenytársa, de fest óriási mitológiai jeleneteket is, és festi, minden pompával felruházva – Napóleon császárt is. 83 esztendős korában pedig megfesti az ifjú és mezítelen hölgyektől hemzsegő Török fürdőt… Hihetetlen termékenység, rengeteg kép és rengeteg téma, a vonal tisztelete, a vonal bravúrjai. S bár kora nagy iskoláinak neveltje, kitüntetések és érmek birtokosa, az arisztokrácia kegyeltje –, de a modernek, a legújabbak is tanulnak tőle: Degas és Renoir, Picasso, Modigliani és Matisse… Látni tanulunk! – mondtuk sokszor Rilke Maltéja nyomán – igyekeznünk kell fenti állításaink igaz voltát magunktól belátni, s felfedezni itt-ott Picassóban Ingres ecsetének nyomát…