Cserjés Katalin:

MAI nap, 2024. január 5. péntek, Új Esztendő…

Goya

Goyával végeztük az évet, a klasszicizmust, s Goyával is kezdjük a klasszicizmus folytatását (fából vaskarika; de nem!), mert a spanyol óriás valójában szinte besorolhatatlan, száz-színű festészete, anyaghasználata, témái, festésmódja – megdöbbentően sokszerű, gyakran a realizmusra vagy épp a romantikára emlékeztet, szürreális is, már-már a századvéget, 20. századot előlegzi…

Haranghyné Ancikánk immár a második kiváló előadást tartja a spanyol mesterről, s ezáltal segít nekünk e művészetben elmélyülni: csúcsait, szakadékait meglátni. A legközelebbi foglalkozáson még Őróla lesz szó, minden bizonnyal a Süket ember háza borzongató képeiről is, az álom-víziókról, a Fekete képekről, a mélyrealizmusú portrékról, a forradalmat megidéző, éltető, szabadságvágyó képekről.

Különös és különös életútú ember a spanyol Goya, ezt már érzékelhettük korábbi óráinkon is. Idézzünk ide Ortega y Gasset filozófus Goya-életrajzának, művészetének bemutatójából egy bekezdésnyit:

Goya – az a Goya, aki már okot ad rá, hogy beszéljünk róla, akkor kezd el létezni számunkra, amikor 1775-ben Madridba érkezik, és letelepszik a városban. Zaragozából jön, ahonnét lóhalálában kellett menekülnie, valami veszélyes affér miatt, amiről nem tudunk semmit…

Hogyne tennék kíváncsivá e sorok az olvasót-nézőt…?!