- május19. péntek, ismét péntek…
E hét péntekén ismét kirándulásról emlékeztünk meg: a Pagony kicsiny, de lelkes csoportja megint megjárta Pestet, dacolva az esővel, gyaloglással; megint megszemlélte ez a Pagony-szelet, hogy halad a Budai Vár átalakítása-helyreállítása-kiegészítése, majd
behatolt a csodálatosnál is csodálatosabb Gulácsy-tárlatra, melyet aztán volt is idő alaposan, minden ízében végignézni, üldögélni a képek előtt, gyönyörködni a nem egy, még sosem látott Gulácsyban, de a melléjük applikált más nagy festő-rokonokban is. A púpos vénkisasszony emlékeit mesélte Herbetnek, Paolo és Francesca da Rimini még szerethették egymást a vérpad előtt, és Dante a szemünk láttára találkozott Beatrice Portinarival a firenzei városfalak mentén… Álomvilág, mesevilág, egy szebb és jobb levegőjű Na’Conxypan, ahová, bizony, néha magunk is szívesen ellátogatnánk… Mindezt a sok szépséget tanóránkon Haranghyné Ancika tolmácsolta számunkra, diavetítés kíséretében.
Gulácsy Lajos sorsa éppúgy egyedülálló és tragikus, mint Csontváryé. Eltöprengünk, hogy ez szükségszerű-e? Álmot, szépséget, különlegességekkel telt mesevilágot teremteni, átélni csak nem-e-földi, a zord világ által tébolyultnak tartott elmével, ecsettel lehetséges?!