Cserjés Katalin:
Alaposan benne van már a Pagony a romantikában!! Korántsem biztos, hogy halálos pontossággal haladunk, de azt is tudjuk, hogy ha mindenkit belevennénk pénteki vetítéseinkbe/előadásainkba — úgy tán még az impresszionizmus végéig sem jutnánk el, nemhogy a szimbolizmusig, szecesszióig, posztimpresszionizmusig… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Ismét rendkívül izgalmas témát, s annak kiváló bemutatását, feldolgozását láthattuk ma Pagony-körünkkel, méghozzá Németh Katink megvalósításában — szép képekkel, mozgékony “díszletekkel”, kiváló magyarázattal, s a végén: a megszokott s már várt szép muzsikával… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Legutóbbi közös foglalkozásán a Pagony — Magyarné Anna vezetésével — Zách Felicián és családja, tragikus sorsú leánya történetével ismerkedhetett meg, az előadó kiváló, alapos felkészültsége, mindenre kiterjedő figyelme nyomán. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Mai péntekünkön a Pagony, kicsiny mértékben bár, de, mintegy pihenésképpen/kitérőt alkotva — irodalommal foglalkozott, hogy aztán újult erővel vethesse ismét magát a képzőművészetek — jelesül: a romantika s majd a realizmus téreire, az eltervezett, korántsem rövid időre… Elolvastunk együtt egy “örökzöld”, groteszk voltában örökérvényű Örkény-novellát, mely egyszerre volt bizarr, mágikus, leleményes és fájdalmasan igaz, miközben fejcsóváló vagy bólogató mosolyt csalt a hallgatók ajkára… Ahogy gondolható is volt — Csoportunk tagjai egyáltalán nem egyformán értelmezték a borzongató, talányos, groteszk, ámde realista történetet az emberi butaságról, sóvárgásról, kedves pimaszságról, pénzsóvárságról, megkísértetésről. Ezután egy csodálatos kései József Attila-vers hangzott fel, immár cím nélküli, talányos, szép, igaz és fájdalmas, egyszersmind lehetetlen. “Csak az olvassa versemet…” — köti ki, parancsolja meg kategorikusan az immár a halál árnyékaival küzdő József Attila, s mi, kései olvasók, borzongva érezzük meg, többszöri olvasás, többszöri áttétel során, hogy igen, csak és csak az olvashatja-értheti ezt a félelmetesen őszinte, tragikus költészetet, aki maga is ismeri a József Attila-i fájdalmat; aki hasonmása, lelki mélyrokona a költőnek. Végül egy hajdani, rendkívüli emberről esett szó Pilinszky János egyik híres betét-verse kapcsán (A Farkas meséje); egy fiatal lélekről, egy másik József Attiláról, aki NEM volt képes emberi, olvasható formába önteni zseniális gondolatait, s aki korán, igen fiatalon pusztult bele a társtalanságba, telítettségbe, magányba, a kifejezés képtelenségébe…
A következő Pagony-alkalom ismét a képzőművészeté lesz!
A fotókat Magyar Józsefné készítette.
Cserjés Katalin:
Kiemelkedően szép referátumot hallottunk a mai Pagony-napon Lenkénk felkészülése és kiváló előadói stílusa révén. (Különben: ezt már lényegében megszoktuk Tőle: a leánykás izgalmat, holott/miközben minden leírt-, ill. kimondott mondata alaposan átgondolt, szakmailag ellenőrizhető, találó és sok apró érdekességet is tartalmaz a fővonal mellett.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
A Pagony lakói e hét péntekén elhagyták nékik otthont adó Könyvtárukat, hogy a Ma a művészet itt jár a földön... Egy magángyűjtemény képei... című bemutatót megtekinthessék. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Jungné Katinkának köszönhetően ma a Pagony “a zene világnapját” élhette rajongva, áhítatos tisztelettel. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Szilágyi Klára, mai előadónk, szokott módján, különleges dologra vállalkozott, s felvetései által a Pagonyt lenyűgözte, megnevettette, elgondolkodtatta… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Mai nap. Lengyel romantika — hazafias líra és dráma a festővásznakon — egy sokat szenvedett, sokat harcolt, sokszor leigázott, szabadságszerető nép festészetéből láthatott ma a Pagony igényes, gazdag anyagot Aszalai Magdi, új tagtársunk válogatásában, szenvedélyes, élettel telt előadásában. Szinte teljes egészében történelmi képeket vetített az előadó, mégpedig e hazafias, sokat tűrt nép nagy csata-tablóiból, gazdag válogatásban. Emlékeztetett ez a drámai, szívet melengető-riogató színes képsor, nagyjelenetek tömege, hősi halál, csatatér, síró asszonyok, kesergő gyermekek, de főként harc és harc, fényes fegyverek, vér, sebesülés, csatatéri halál, hősi küzdelem — a magyar romantikára is; ám itt mind a szent lengyel Hazáért. Igen, ez a hangvétel, ez az emlék és vízió megvan a magyar romantikus festészetben is Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Székely Bertalan ecsetjén hasonló erejű és elkötelezettségű, de megformáltságban mégis más festmények kelnek majd életre hamarosan, a magyar festészetet megcélzó óráinkon…Másik előadónk a mai napon Haranghy Géza volt, akiről mind jobban kiderül, hogy nagyszerű előadó, komoly felkészültségű, alapos, körültekintő, képválogatásban alapos csoporttársunk, aki olykor verseivel is megörvendeztet bennünket… A mai napon Hubert Robert festőművészt mutatta be nekünk mint kiváló francia romantikust, aki 11 évet élt Itáliában, és nagyon szívesen, mesteri módon volt képes megfesteni a régi-szép épületek romjait — a telő Időt, a beszédes múltat. Mesébe illő, ahogyan elénk varázsolja a Laokoon-csoport megtalálását, a Villa Farnese romjait, a Nagy Galériát s az óriás, félelemkeltő Bastille épületét — mindezt Piranesi nyomdokain, ám mégis egyéni kézzel megfestve, s a rideg, romos területek borzongató világát… Köszönjük a mai kiváló előadásokat!
Lengyel romantika Aszalai Magdolna
Cserjés Katalin:
A Hudson River School a 19. század közepén kialakult amerikai művészeti mozgalom volt, amelyet tájfestők egy csoportja testesített meg, akiknek esztétikai látásmódját a romantika befolyásolta. A festmények jellemzően a Hudson-folyó völgyét és a környékét ábrázolták, beleértve a Catskill-t
Adirondack-ot és a Fehér-hegységet.
A Hudson River School festői a tájat és a természetet ábrázolták, különös hangsúlyt fektetve a hegyekre, folyókra, erdőkre és vízesésekre.
A festmények részletesen kidolgozottak voltak, és a valósághű ábrázolásra törekedtek.
Az alkotók gyakran festettek nagy méretű vásznakat, hogy a táj szépségét és monumentális jellegét kiemeljék.
Az évszakok változásai és a fény-árnyék játékának ábrázolása fontos elem volt a festményeken.
Az amerikai tájat romantikus és idealizált módon ábrázolták, kiemelve az ország szépségét és egyediségét.
Megnéztük együtt a csodás, különleges, ám egyszersmind az európai festészetre is mélyen emlékeztető amerikai festmény-prezentációt.,és igyekeztem körbeadni az ausztrál és kanadai kép-anyagot is (legközelebb ismét viszem a szép nagy albumokat, “KisFiam” ajándékait..). Az volna most már a feladatunk, hogy belássuk/meglássuk: látjuk-e? van-e rajz-technikában, színkezelésben stb. radikális különbség e távoli vidékek tájfestészete — és az európai táj-fogalmazás közt — túl azon, hogy a táj, nyilvánvalóan, MÁS kell legyen… Erről szeretném, ha véleményt próbálnátok alkotni,igyekszem, ha ez a szegény, meghajszolt gépem és szegény, ügyetlen, buta agyam engedi — minél több képi példán vezetni közös gondolkodásunkat. A tájak nyilvánvalóan más kell hogy legyenek, de vajon felismerhető-e a “nem-európai” festésmód, vagy csak a táj más…
ÉSZAK-AMERIKA+ROMANTIKA+FESTÉSZETE (3)
