megint a zenészek…

Az elmúlt heti alkalom nagy sikerű klasszicista muzsika-bemutatója után, tapsvihar kíséretében, megkértük Jungné Katit, hogy ha lehetséges, ismételjük meg egy hét múlva a hallottakat, azaz hallgassuk végig még egyszer Haydn, Mozart és Beethoven zenei életútját, s villantsunk fel minél több epizódot szépséges muzsikájukból. Ez történt a mai alkalommal. De nem csupán ismétlést kaptunk, hanem erős kibővítést, megnövekedett számú kommentárt; hosszabb zenei részleteket hallhattunk a három zseniális szerzőtől, továbbá fogalom-magyarázatokat és a romantika felé nyitó új zenei elemek feltárását is érintettük mint kiegészítést, eligazítást. Igyekeztünk legalábbis észlelni — s amennyire lehetséges — megérteni a zenei klasszicizmus viszonyát az immár lezárult barokhoz, de majd a születőben lévő romantikához is. Legnagyobb hatást a Csoportra, az előadó érzéseitől, intencióitól is vezettetve – Beethoven muzsikája tette, és megragadott bennünket a komor, kiszámíthatatlan művész életsorsa, személyisége is. Jungné Kati nagy hatású, szerénységről árulkodó, ugyanakkor elkötelezett érdeklődést, anyagismeretet felmutató személyiségrajza arra ösztönözte a Csoportot, hogy Beethoven muzsikájának és életének, személyiségének később teljesen külön foglalkozást is szenteljünk majd.

A mai alkalom után méltán mondhatjuk, hogy a Pagony két állócsillaga mellé (képzőművészet és irodalom) végre felzárkóztatta a muzsikát is…

Fotó: Haranghy Gézáné