2023.07.04.”Mai nap”, s még mindig: „Klasszicizmus”…

 Bizony, elnyúlik – e forró nyárral együtt – Felvilágosodásunk, s véle Klasszicizmusunk is: sorjáznak az előadások, de még mindig sok van hátra, szerencsére; örömünkre. Nem biztos, hogy feltétlenül e korszak a legkedvesebb Csoportunknak, de – egyrészt – a Pagony lakói elfogadóak és türelmesek, elégedettek — és kíváncsiak minden újra: márpedig prezentációnk – Rozgonyiné Piroskánk jóvoltából (is) – van még elég! Ma azonban a nagy Canovával ismerkedtünk, Németh Katink kiváló bemutatóját szemlélve. Eltöprengtünk a „klasszicizmus” és „neoklasszicizmus” fogalmainak használatán: azonosságokon és különbségeken, s e nehéz, de sok izgalmas gondolatot szülő téma sok fejtörést, sok jó gondolatot is sugallt a Csoportnak – valamennyi továbbgondolásra érdemes.

Canova pedig az egyik legnagyobb szobrász, akivel valaha foglalkoztunk! Kezén a márvány – akár a vaj, a lágy tészta, az olvadt ezüst – idomulni látszik a Mester szándékaihoz. Nem tud más elénkbe jönni, mint Michelangelo nagysága, még ha ezzel sokan vitatkoznának is… Michelangelo a vad indulatok, a vihar, a harag, az erő és szenvedély márványba öntője; Canova is mindent tud azonban az anyagról: szépséges, a kemény anyagot meghazudtoló lágy, hajlékony, festői figurái elvarázsolják, ámulatra késztik a nézőt… Mindent tud, amit szobrásznak tudnia kell: sosem patetikus, sosem édeskés, és előrajzaiban is jeleskedik, kedvünkre…

Beethoven zenéje az összefoglalónál, óránk végén, tökéletesen idomult vizuális élményünkhöz, köszönjük!

Haranghy Gézáné felvétele