Ismét SZOBRÁSZAT!
Még mindig a klasszicisták!! Nem akarnak véget érni e makacsok, ahová nyúl az ember, az albumokban mind újabb hírességeket talál, miközben hajlamos elbizonytalanodni, hogy valamennyi nagyság „klasszicista”-e, avagy át kell értékelni a művészettörténetnek e kategóriáját… Annyi bizonyosnak látszik azonban, hogy Rousseau kedvelői ma elégedetlenül mentek haza, mivel Bodrogi Katink pompás előadásában frenetikus, magával ragadó képet kaphattunk – Voltaire-ről: lenyűgöző volt elméje élességével, teherbíróképességével, mozgékonyságával, termékeny szellemével… De Rousseau is megkapta, természetesen a dicsérő szavakat. Nem beszélve az előadás velejében álló festővel, a széles közönség által valószínűleg kevéssé ismert Houdonról. Nagyszerű szobrokat láthattunk, bevallottan az antikvitás szellemében keletkezetteket, olyan ember kezétől, aki mindent tudni látszik az emberi jellemről – s a megformálandó anyagról. Canova, mint mondják, ötévesen kezdett festeni. Houdon – kilencéves korában. Micsoda lemaradás… Legmegkapóbb szobra tán, ahogy emlékemben megmaradt – a Morpheust ábrázoló csodafinomságú alkotás. Nem csoda, hogy innentől volt egyenes az út számára az Akadémiába… Hozza az álmot ma a Pagony-lakókra maga a houdoni Morpheus!
