…otthonmaradott Csoporttársainknak a nagyszerű szarvasi kirándulásról,…
Kissé késve tájékoztatok a pénteki – elmaradhatatlan – önképzőköri délelőttről; nevezetesen arról, miként meséltünk otthonmaradott Csoporttársainknak a nagyszerű szarvasi kirándulásról, az Arborétumról, a kastély-körbejárásról s magukról a tulajdonosokról, nem utolsósorban pedig a Munkácsy-kiállításról, nagy festőnk híres-, ill. kevésbé ismert képeinek gyűjteményéről, a bájos és jóindulatú tárlatvezetésről, a Tornyai-kapcsolatok felfedezéséről… Filmvetítés révén ismerkedhettünk Munkácsy Mihály keserű, sok nehézséggel telt ifjúkoráról, a rögös útról, melyen a festőművészi pálya közelébe juthatott végül Ő, a szegény és árva gyermek… Hogy miként vezet az út Munkácsról, Békéscsabáról – Párizsba, de majd Európán át egészen Amerikáig. Hogy ez az üstökösszerű életút miként bicsaklik meg a szakírók felrajzolásában; hogyan felejtik el egy időre Munkácsyt az emberek, s hogyan fedezik fel Őt végül maradandóan, ámde hogy a viták és apóriák miként kísérik Munkácsy csillagszerű, de tragikus pályáját – a kezdetektől máig, s a mán át a jövendőig, biztosan… Benczúr mellett? Székely Bertalan oldalán? És Mednyánszky véleménye? És Fülep Lajos szigora?
Olvassuk kedvtelve Munkácsy Naplóját, (német/francia) leveleit! Olvassuk Fülep és Malonyai Dezső, Végvári Lajos, Lyka Károly tanulmányait… De legfőképp: hallgassunk érzéseinkre s a képek „üzenetére”…!