Ismét kissé rendhagyó nap, de sokfajta készülődés is…
Készülődés a jövő héten esedékes Barabás Miklós magyar festő, biedermeier-klasszicista stílusban alkotó, sokoldalú, sok technikájú művész Budapesten megszemlélendő kiállítására, ahol , ha jól értettük előadónkat, Németh Katalint – elsősorban grafikákat és vízfestményeket látunk majd a jeles hazai művésztől, aki legnagyobb sikereit mint kiemelkedő portréfestő aratta: saját korának nagyjaival jó ismeretséget, barátságot ápolt, és legtöbbjüket meg is festette. Tájképakvarelljeiben pedig a szeretett, szelíd hazai tájat örökítette meg. Háromszékben született, de megjárta Bécset, Bukarestet, sőt, Itáliát is, végül azonban hazatért, s festészete itt bontakozott ki igazán, s ő lett az egyik legkorábbi magyar fényképész is… Nyílt Napunk után áttérünk a magyar klasszicizmus alkotóira, így Barabásról még sok szó esik majd. Képek által kószálttunk ma a Magyar Nemzeti Levéltárban is Szalma Judit segítségével, s megtekinthettük a pompás, grandiózus, várra emlékeztető épületet kívül és belül – jövő szerdán a valóságban is látjuk fentemlített látnivalókat.
Ezután rátértünk ez évi, szokásos Nyílt Napunk megtervezésére: ez sosem könnyű feladat – a témák összetettek, a megadott előadás-idő rövid, és kiállítással is készül Csoportunk mindig, így tervezgetéseink, a tagtársak vállalásai, a bemutatók sorrendjének megállapítása nem kis időbe telik. Nemsokára megkezdjük a próbákat is. Jövő alkalommal azonban még klasszicista festmények sorát fogjuk nézni – Rozgonyiné Piroskánk bőven ellátott bennünket a legkülönbözőbb prezentációkkal. S ez, hogy a „legkülönbözőbbek”- et írhatom – mutatja a klasszicista képzőművészet sokféleségét…