előkészületek a Nyíltra!!

Ma ismét próbákat-, sőt! főpróba-előzeteseket, rész-fő-próbákat etc. tartottunk a Pagonyban (s a Pagonnyal), mondhatom: igen eredményesek voltunk, mindenki kitett magáért (mint rendesen), az idő, láthatólag, mit’ sem fog a Pagony-lakókon… Először Bodrogi Katinkat hallgattuk a francia klasszicista szobrász, Houdon munkásságából, s igen, egy számunkra gyakorlatilag ismeretlen nagy, megrendítően jelentős arc-ábrázolási készségű tehetséget ismételtünk át, aki kora nagyjait, ill. saját családját, baráti körét „vitte szoborba”, s tette őket ezáltal halhatatlanná… Lenkei Editke Thorvaldsen dán szobrász kapcsán és ürügyén beszélt egy a művész felejthetetlen alkotásáról, a Haldokló oroszlán csoda-szobráról ama elrejtett, különleges, fájdalmasan szép helyen; s beszélt fentiek ürügyén hosszan és izgalmasan a mindenkori pápát védelmező híres Svájci Gárdáról. A harmadik előadás gerincét Jungné Kati kiváló Chardin-előadása adta, mely már korábban elvarázsolta a hallgatóságot igényes nyelvezetével, lélektől-átfűtöttségével, tárgya iránti elkötelezettségével. Az előadás helyesen állapítja meg Chardin mester „kortalanságát”, realizmusát, saját művészettörténeti korszakának meghaladását. Ugyanerre mutatott rá egy következő, kiegészítő előadás is, mely a nagy akadémikusnak tartott, kiváló rajzoló, sokszínű és óriási életművű Ingres mesterről szólt, kinek munkássága megnyitja már az utat a klasszicizmustól a 19. századi modernek felé… Haranghyné Ancikánk hősi erővel, csillapíthatatlanul, türelmesen dolgozik a számítógépes anyagon, nagy köszönet érte…. A Pagony, lám, van, volt – és nem utolsósorban: LESZ (is).

Németh Kati szív-vidító 20-percese zárta az órát: zene mellett emlékezhettünk nem is oly régi pompás, tartalmas kirándulásunkra Budapest szépségei között.