Cserjés Katalin:

Lassan vége az évnek; lassan vége európai klasszicizmus stúdiumainknak is… közeledik a Karácsony: jövő héten már nem „tanulunk”, hanem csokikkal, sütikkel, jó kis történetekkel manipulálunk, stimulálunk és posztulálunk; meg hát: színre lépnek évi rendes (újsütetű) Angyalkáink is (Hné A. és Cs. K.).

Ma azonban még „rendes” óra volt, ahol egyrészt megbeszéltük, felvázoltuk terveinket a közeljövőre nézve, azaz, hogy januártól hozzálátunk a magyarországi klasszicizmussal történő megismerkedéshez, nem feledve – intettük meg magunkat – a hazai építészet alakulását, hisz e monumentumok már nem oly igen régiek, részben itt állanak előttün utcáinkon, tereinken: felkereshetők, megtekinthetők… A festők-szobrászok sora kijelölve, csak vállalkozók kellenek a bemutatáshoz –, de eljön ennek is a sorja: a Pagony felfelé menő ágban van, nem fogyatkozunk, több külsősünk is van, mind többet kirándulunk, többfélét csinálunk, s terveinknek se szeri, se száma! Ma a Renoir-kiállítást idéztük fel, ill. a — megosztó bár –, mégis feledhetetlen Reigl Judit-termeket a Műcsarnokban, illetve megnéztük együtt Magyarné Anna legújabb jég-festményeit, különleges fekete-színes munkáit.

Viszont a magyar klasszicizmus elé a Nagy Besorolhatatlant: Goyát még beiktatjuk: Ő lesz a 2024-es év első hőse, s bizony, nem rövid ideig szeretnénk e különleges művésszel és művével foglalkozni… Ancikánk a felütést, a kezdést már megadta a Csoportnak.

Egyelőre azonban Víg Karácsonyt kívánunk magunknak, egymásnak, Pártfogóinknak, Közönségünknek, s ígérjük: 2024-ben is számíthat ránk a Könyvtár; számíthatnak ránk kedvelőink…