Cserjés Katalin:
Kedves, szeretett Pagonyom, hűséges Pagony-lakók,
Meg szeretném Nektek köszönni ezt a szép, tartalmas, változatos, minden kötöttségtől mentes, s mégis kerek egész délelőttöt, közös ünneplést… Nagy kár, hogy nem tudott mindenki jelen lenni, de aki ott volt – minden bizonnyal épp olyan kiválóan érezte magát, mint én magam!!
Külön köszönet a nagyszerű ötletért, mellyel Forrai Erzsike és Horváthné Anna lepett meg mindannyiunkat, gálánsan köszönve meg szeretett Könyvtárunk, otthont adó kunyhónk értünk való fáradozását, jótéteményeit (melyeket mi, megítélésem szerint, hálával, jó műsorokkal viszonzunk…), szóval, nagy köszönet a gyönyörű varrott-ajándékokért, az egész Pagony nevében… kiváló, sőt gáláns ötlet volt!!
Másik külön köszönet jár minden megszólalónak, aki vagy saját történettel, vagy verssel, zenével, emlékidézéssel, kirándulás-prezentációval, élettörténet-bemutatóval, mesével, saját vers(ekkel) bölcs és szívhez szóló tanácsadással stb. emelte kis ünnepünk fényét: mindenkit nyitott szívvel hallgattunk!
De köszönjük a sok dolgos kéz munkáját a terítésen, a kimondhatatlanul finom falatok elkészítését (a Kör vezetője, miközben ír, egy Szalma-féle szuper-sütit falatoz éppen), az apró, kedves ajándékokat, Ihász Katikának a kis üzeneteket, az előadóknak a hosszabb történeteket… elhallgattuk volna őket napestig! külön köszönet Szalma Jutka technikai vezérünk és kastély-felelősünk meghatóan szép, részletes, mindent megértető élet-beszámolójáért!
De ne feledkezzünk meg a két aktív, tündérszerű, vígan hajlongó, ajándék-osztó Tündérről (Karácsonyi Angyalról) sem, egyik neve H-né A., a másik neve Cs. K. – érzelmekkel teli, töprenkedő, körbe-járó, adakozó Angyal-leszármozottakról sem – szép nap volt, de meg is érdemeltük aktív, tervszerű, fél 10-re-mindig-járó, hűséges Pagony-lakók…
Haranghy Géza versei:
CSILLAGÁT AZ ÉG
/ Emlékek a télből /
Szán suhan ott, és csengő szól,
messzi-pusztán suhan az álomkép,
s mint tűnt napot az éji vándor
űzi csillagát az emlékezés –
*
Szelíd tó jegén réved a messzeség,
tűnt idők illata jégvirágba zárva,
s hol vasalt cipők szelték a jégtükrét,
most bágyadt holdvilág ring a tájba –
*
Osztja az időt, múltra, jelenre,
felejtve mind a semmibe veszőt,
csak, az marad már, kit, szeretnek,
felejtve a felejthetőt –
*
Ott szán suhan, és csengő szól,
már hív az emlékezés,
fehér-pusztákba gyűl a távol
s tűnt-napod őrzi a messzeség –
Őrzi, mint csillagát az Ég.
Újra cseng a csengő dallam,
szárnyra kel egy dal is halkan,
szépen szóló muzsikával,
karácsonyfa illatával.
Itt, az Ünnep fényes napja,
angyal száll az ablakokba!
Reményt hoz és színes álmot,
s azt, ki szeret, megtalálod.
Meghitt este, karácsonykor,
minden hangban angyal dalol,
s míg a dal szól, halkan, csendbe’,
belopózik a szívekbe.
Karácsonyi kedves dallam
tölti meg a szíveket,
karácsonykor minden ember
szeretni szeret.
Visszanéz a volt-időkre,
s, tán leteszi terheit
néhány napra, pihenőre,
s újraéli álmait.
Mintha ekkor megszépülne
legbelül a sok csata,
melyet a világgal vívott,
mert így lehetett önmaga.
Most, az ünnep illatában,
mintha minden szebb lenne,
az angyalok is itt vigyáznak
az elhagyott szívekre.
Ki, teheti, nem magányos,
kedveseit felleli,
ám, ha mégis egyedül van,
Jézus nyújt vigaszt neki.
A templomok mély csöndjében
sírjanak a bánatok!
A szeretet szép ünnepén
ne legyen, ki, elhagyott!
Karácsonyi kedves dallam
töltse meg a szíveket,
karácsonykor minden ember
szerethesse, kit szeret!
Forrai Erzsébet fotóiból:
Haranghy Gézáné fotóiból:
Magyarné Anna fotóiból:
