Klasszicizmus, Chardin, egyfajta modernizmus kezdete…
Igen kiváló előadást hallhattunk ma délelőtt szélesre táruló és táguló klasszicizmusunk témaköréből. Jungné Kati – erős, érces és élces hangon megformált előadásában – s egy sokatmondó prezentáció kíséretében — Jean-Baptiste Siméon Chardin 1699-ben (azaz, még a barokk századában!) született nagy francia festő életművéről. Ahogyan a Kör vezetője remélte is – Chardin, ez a különös, korát meghaladó, művészettörténeti korszakokat áthágó szerény, csendes, „kisember”/nagy művész – elnyerte csoportunk tetszését, sőt: ámulatát. A három portré, melyet róla látni volt módunk (a róla készült parókás arcképet most nem számolnám) csendes, figyelmes, ugyanakkor a maga útját határozottan járó, hétköznapinak megmaradó nagy ember érzetét kelti – különös, meghatározhatatlan, ám végtelenül szeretnivaló fejfedőivel együtt. Ha jól értjük, sosem járt külföldön, nem törekedett idegenbe, világ-megismerő utakra, minden idejét, tkp. egész serény, munkás életét Párizs ódon, balparti negyedében tölti, távol a királyi udvartól, a szalonoktól. Pedig szárnyára veszi a hírnév: nagyúri, királyi megbízásokra van módja, ám az marad, aki volt: csendes, elkötelezett valóság-megfigyelő és valóság-rögzítő. Úgy éreztük a Csoporttal, hogy Cézanne elődjét látjuk a vásznakon a plasztikus almákkal, csendéletekkel, mosónőkkel, konyhai valóság-jelenetekkel, szerényen megkapó virágcsokorral, és sok-sok játékába, feladatába feledkező bájos, lélektanilag megragadott kisgyermek-képmással – feledhetetlenül.
És a pohár vizes álomkép!! Az olcsó konyhai vizespohár, mellette a plasztikus, fehér-szürke-tompa fokhagymák kubusai, a hatalmas barna mázas kiöntő-kanna halk csillogása… S mindennek izgalmasan modellezett, vonalazott geometriája, sőt tér-konstrukciója Katink képi prezentációjában – Cézanne és a kubizmus, valami igen modern, felejthetetlen valóság-kísérlet és halk színek párbeszéde a tárgy-tömbök között…
A képek után az előadó személyes véleményével a festő bemutatása:
Köszönjük az előadást! S a következő órára magát Moliére-t várjuk: Lenkénk fogja Őt elhozni hozzánk!