Csokonai Vitéz Mihály – egy kiváló elme és művész-tehetség a magyar felvilágosodás korából…
Polihisztor volt; értett mindenhez. Vagy öt nyelven tudott, a német s a latin magától értetődik, de ott van a francia, az olasz, a görög is… Botanizált, muzsikált, nyitott volt a népies nyelv- és műformák iránt: kollégiumi társai Cimbalomnak nevezték – sokhúrú hangszernek. Egész élete kilátástalan küzdelmekben telt el, hogy megkapaszkodjék valahol, valamiben. A Debreceni Kollégiumból történt eltávolítása után az országutak vándora lett. Talán, ha valamivel később születik, s már vannak Magyarországon független (irodalmi) folyóiratok… Talán, ha nem lesz már ifjan súlyos beteg… Szinte minden műfajban kipróbálta magát, sziporkázó tehetség, hűséges jóbarát volt, s körülbelül annyit gyalogolt Magyarország-szerte, mint nem sokkal később Petőfi.
Utóbb a Nyugat nagyjai: Ady, Móricz, Tóth Árpád fedezik fel benne elődjüket…
„Óh, áldott természet! óh, csak te vagy nékem
Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
Mellynek én örökös földesura lettem,
Mihelyt teáltalad embernek születtem.”