Nagyon úgy fest, hogy a klasszicizmus nagy korszaka, jeles témája, mely oly sok aggodalmat okozott a Kör vezetőjének – sikeres, örömteli, izgalmakban bővelkedő – sőt! szinte befejezhetetlen lesz a Pagony-lakók számára.
A szerző-gyűjtemény elkészülte után a tematika már jóval korábban átkerült nagyszerű kép-keresőnk, Rozgonyiné Piroska kezei közé, s most úgy állunk, hogy akár hónapokig foglalkozhatnánk még csupán az európai klasszicizmus mestereivel is, nemhogy hozzá még a mi magyarjainkkal! (Ők egy következő nagy témát jelentenek majd számunkra.) Szinte beláthatatlan, már-már végtelen téma a felvilágosodás és klasszicizmus, úgy tűnik, erős érintkezésben a korábbi barokkal, olykor a rokokóval, de már a romantikával, sőt! a realizmussal is.
A mai napon Pietro Longhi különös, egyedi művészi világával ismerkedtünk egy hosszú prezentáció végignézése, megbeszélése által, de maradt még anyag bőségesen az elkövetkező alkalmakra is. Longhi egyedi, különös festő: álarcosai, szépasszonyai, apró család-képei, furcsa kisgyermekei, sokszor groteszk, máskor bájos, néhol titokzatos szituációi, álarcosai, jelmezesei, furcsa léthelyzetei a klasszicizmus egészen új arcát mutatták fel Csoportunk számára. S ne feledkezzünk meg róla, hogy – Csapatunk közös létében talán először – festett rinocéroszokat láthattunk, cirkuszi- vagy kiállítási, megbámultatási helyzetben, környezetben; hogy az oroszlánról ne is beszéljünk…
Időközben azonban, a lassú, alapos haladás mellett – az idei Nyílt Napra is készülünk, s várjuk csoporttársaink kép-választásait, ill. kiselőadás-jelentkezéseit is ama november 20-i hétfőre, amikor eddig szerzett klasszicista ismereteinket büszkén és választékosan – szeretett közönségünknek bemutatjuk majd.