Kettős részvétel, többszörös munka: délelőtt – önképzőköri foglalkozás; délután – önképzőköri bemutató, kiállítás, műsor…
Először a pesti kirándulás hangulatát idéztük fel ma, benne sok cikornyával dúsított utazásunkat Budapestre, a Barabás Miklós-kiállításra. Igaz örömünket fejezhetjük ki afelett, hogy, a körülöttünk távol-s-közel egyaránt megnehezedett, kétes és riasztó hírekkel szolgáló külvilág mozgásai ellenére – a Pagony, lám, az igyekvő munka útján lépked.
A mai délelőttön ismét nagyszerű előadást hallhattunk – Jungné Kati Beethovenről mesélt nekünk, vetítéssel, sok zenével – átéléssel, élményszerű elemek sorával, sok-sok muzsikával. Komoly beleélést generált a másfél órás, vetítettképes, sok zenével fűszerezett előadás az ifjan megsiketült, tragikus sorsú, de e tragédián lelki ereje révén felülemelkedni képes Beethovenről – a zenetörténet eme különc monstrumáról, óriásáról, ki már meghaladta a klasszicizmust is, s hogy milyen irányban? Tán a romantika-, vagy valamely egészen egyéni út felé; megrendülten figyeltük az előadást, s a bejátszott zenei részleteket, apró történet-morzsákat. S ahogy lassacskán, a másfél óra alatt, elébünk állott e különleges, szélvész- és viharszerű, feledhetetlen ember! Köszönjük a pompás előadást, bár folytathatnánk még sok órán keresztük az ismerkedést…
Délután pedig három kitűnő tagtársunk munkáit csodálhattuk: hímzést, foltvarrást, a legkülönbözőbb technikákat, színeket, formákat – Gregussné Marika, Horváthné Anna és Forrai Erzsike bemutatkozóját, szép számú, hűséges közönségünk előtt.
Termékeny, szép nap volt, annyi szent!