Cserjés Katalin:

Február 9. péntek, Abigél és Alex napja, a Pagony pedig Barabás Miklósról hallgat előadást, Németh Katink tollából és kútfőjéből…

Barabás Miklósról többször hallottunk már az elmúlt időszakban, s láttuk is munkáit a budapesti kiállításon, ma mégis örömmel és kíváncsisággal hallgattuk Németh Katit, hisz tudjuk, hogy „ismétlés a tudás anyja”, s ma még jobban bemélyült emlékezetünkbe Barabás festő sok-sok, egymáshoz egyszerre hasonlító, de el is különböződő képe. A Reformkor fontos, szorgalmas, nagy életművet hátrahagyó festő-egyénisége, aki nélkül bizony jóval kevésbé ismernénk politikusaink, íróink, zeneszerzőink arcmását, s gyönyörű, törékeny akvarelljei nélkül sokkal szegényebb lenne a magyar képzőművészet… Nagy szükség volt Rá: igaz magyar ember, aki a Nyugatot is bejárva, nehéz sorsát, múltját hátrahagyva, a festő-munka sok módját, fortélyát kiismerve s gyakorolva – tehetségét, életét-idejét a magyar viszonyok, hírességek, tájak, emberek hiteles, hű megfestésének szentelte… Nagy örömünk telt változatos (technikájú, néha izgalmasabb, olykor esetlenebb, de kedves) képeinek szemléletében, s mint emberrel is mélyen együttéreztünk szeretett családtagjai közül nem egy korai elvesztése okán… Ferenczy Istvánnal, a szobrásszal folytatjuk magyar tájékozódásunkat, s úgy hisszük: Őbenne hasonló elkötelezettségű, hazánkhoz, magyar témáinkhoz hű alkotót fogunk találni!

Barabás Miklós (1810–1898)Németh K

Fotók: Magyar Józsefné Anna