Cserjés Katalin:
- június 28. (-hoz képest kissé késve, megkerülhetetlen problémák miatt), írom hát szép péntekünk eseményeit…
Ez alkalommal a Pagony nem a Könyvtár vendége volt, hanem az Alföldi Galériáé, ahová szeretettel és tisztelettel meghívtuk id. Holler László Művész Úrat, a „kék-kiállítás” megalkotóját (hisz mondtam a megnyitón is: „a kékből kell kiindulni…!”/HP visszatérő, figyelmeztető mondata, nékem immár mottóm…), hogy nékünk másfél órában képeinek történetét, vászonra kerülésének módját, gondolati- és élmény-hátterét magyarázza. A Pagony kezd „rászokni”, hogy jeles vásárhelyi művészeket hallgasson (így jártunk el Hézső Ferenc Művész Úr esetében is).
A beszélgetés spontán volt, csapongtunk a kérdésekben és válaszokban, sok mindenről esett szó – valóban kötetlen beszélgetés volt, melyet igazából a szigorúan-kedves, felkészült, mesélni szerető, sok-élményű, beszédes Művész Úr vezetett tulajdonképp. Egyedül talán a termek akusztikája – a hangok elszabadulása, játékos csapongása, járás-kelése okozott gondot, de hát ez immár e termekhez tartozik, tenni ellene nem tudunk).
Holler Művész Úr az erdőket járó vadász-ember, aki végtelen szeretettel van a természet és az állatvilág iránt; ismeri az erdők-mezők népességét, klímáját, tiszteli a vadat, a vadászt, az embert – s a művészetet. Sokféle kékben játszó álomi tájai, melyeket, mint elmondotta volt – általában igen gyorsan fest meg – nagyon megszerettük, a másfélórás üldögélés alatt a látvány mélyen szemünkbe-szívünkbe ivódott, köszönjük szépen!
S végül, hirtelen, egy egészen másik-féle, de a művészet, a szépség iránt ugyancsak fogékony kis csoport is csatlakozott hozzánk, s a Művész Úr maradt, és Nekik is mesélt…
Haranghy Gézáné felvételei