Cserjés Katalin:

A mai napon is nagyon meleg volt, mindenekelőtt talán ezt érdemes megállapítani; ilyen meleg nyarunk még nem volt fennállásunk óta, de lám,

a Pagony kedélye, érző szíve, topogó lábai „törhetetlenek”, vagy legalábbis: törhetetlen bátorságról tanúskodnak… Mindig megvan a kellő létszám, s a hiányzások mindig „igazoltak”.

Jövő héten pedig kirándul a Pagony: Juditunk kellemes kis utat fundált ki nekünk: Kecskemét néhány elengedhetetlen csodáját fogjuk megszemlélni szerdán; s így pénteki „munkanapunk” sem marad el. (Ne is maradjon, mert bár még augusztus van, de augusztus vége, jön az ősz, s mindjárt itt lesz a Nyílt Nap ideje is, és nekünk e közönség-csalogató előadást bizony alaposan meg kell terveznünk.)

Ma azonban, közös akaratra, ismételtünk egy keveset. Eleinte csak a barokktól gondoltuk áttekinteni a nagy művészettörténeti korszakokat, hogy a modernitás, közvetlenül előtte pedig a romantika súlyos másmilyenségeit jobban észrevegyük s megértsük,

De végül a prezentáció – ha nem is az őskornál és a barlangrajzoknál kezdődött is, de a Három férfi tüzes kemencében címet viselő katakomba-festménynél, hogy aztán, óra végére még csak a reneszánsz közepéig, Leonardóig, Michelangelóig jussunk el (minden nagy korszakból néhány kiemelt műalkotást vettünk górcső alá, ismételtünk át örömteli felismeréssel). Meg lehet állapítani, hogy a Pagonynak, így együtt, igazán kiváló a memóriája – valaki mindig emlékszik a felvetett diára, a benne rejlő problémára –, hiszen ezeken a másfél órákon bizony mindenki mindig figyel, ami elégedettséggel tölti el a csoporttagokat…

Az ismétlést a következő órán folytatjuk, de utána már Ormos Zsuzsinké a szó: Delacroix-ról fog nekünk mesélni, in medias res, bele a legromantikább romantikába..

Korszakok egymásutánja.CserjésK

Fotó: Magyar Józsefné