Cserjés Katalin:

A Pagony dolgozott ma is, dacolva hideggel, félhomállyal, elő-téllel, esőzéssel – minden pénteki alkalmon sokan vagyunk, sokan szólnak hozzá az elhangzó előadásokhoz, mindenki kíváncsian hallgatja a másik megszólalót, érdekelt abban, amit lát és hall – valóban „Látni tanulunk!” – ahogy Rilke Malte Laurids Briggé-je mondja…

Ma ismét Caspar David Friedrich volt a tét: Ancika kolléganőnk előbb átismételtette a Csoporttal a múlt alkalommal látottakat (az újra-nézés, ismétlés mindig, mindenkinek igen hasznos: ekkor vésődik be jobban, mélyebben a hallgatókba a látnivaló, s válik elfeledhetetlenné…) Friedrich művészete alig tűnik előttünk klasszicistának, bár korszak, idő szerint oda tartozna, s a szakkönyvek is oda sorolják (akárcsak a másik, különös óriást, a másként-másmilyen Goyát!) – Ancikánk kommentárjai s a magunk figyelmes, immár másodszor-néző tekintetünk szerint is – e különös, spiritualitástól, álomszerűtől, szépségtől, kimondhatatlan titkoktól teljes és terhes művészet jóval inkább tűnik a nézőnek romantikusnak; a Biblián, az Evangéliumokon, Jézus életén, megfeszített voltán gazdagodó-mélyülő szépséges, álombéli vásznak – s mindez a nagy művész szeretett német vidékeinek óriás-hegyei, lankái, sötét, néma erdei, vad sziklái,  kopár, baljós tengerpartjai előterében; tavainál, folyóinál, főként pedig éjjel, Hold-töltekor.

Nagy élmény volt mindkét Friedrich-óra, köszönjük az előadónak; köszönjük a hozzászólóknak…

Goyával folytatjuk!

Caspar David Friedrich.Haranghy Gézáné (2)

Caspar_David_Friedrich_HaranghyGézáné

Magyar Józsefné fotói

Szalma Judit fotói