Cserjés Katalin:

Ismétlés és ismétlés. Kedves Látogatóink elcsodálkozhatnak, hogy, bár Nyílt Napunkat még a klasszicista szellemű magyar képzőművészetnek szenteltük, ámde korábbi blogjainkban erős jelenlétét vehették észre immár a nemzetközi-, sőt, olykor a hazai romantikának is.

Nos, kissé előreszaladtunk; megelőlegeztünk magunknak néhány csodát: Goya, Delacroix, Géricault, Caspar David Friedrich, sőt: Turner munkásságának rész-vetítéseire gondolok. Nem volt ez baj korántsem, ámde érezzük, hogy némileg felborult a sorrend, így az „új évadot” (azaz: a Nyílt utáni időszakot) – ismétléssel, vázlatos bár, de erős áttekintéssel és ismétléssel kezdjük.

Így került sor ez alkalommal a fentemlített szerzők közüli válogatásra, megbeszélésre, átismétlésre; s e munkát folytatjuk majd a következő órán is, lassan, alaposan haladva, hogy minél többet lássunk, értsünk meg az európai romantika csoda-korszakából…

Közben azonban, két híres és magyarságában mélyen elkötelezett nagy költeménybe is belepillantottunk az órán: Kölcsey Ferenc Husztjában minden festmény, minden borzongató éji látomás – az elkötelezett hazafi álom-látása, képzelet-idézte érzékeny képe romként álló ősi várunk előtt az éjben – igazi (vad)romantikus képzet… Ámde a költemény konklúziója, úgymond: „csattanója” – igazi tankölteménybe, felvilágosult/klasszicista hazafias vallomásba emelkedik, parancsol, higgad le.

Berzsenyi híres költeménye (Osztályrészem) hosszabb megbeszélést igényelt volna: régies-szép nyelve, bonyolultabb mondatszerkezetei etc. jóval több figyelmet, lassú- és többszöri olvasást igényelnének… Ámde Csoportunk így is átérezte e klasszicistaként pedánsan számot vető költemény végszavaiban a szenvedélyes romantikus vallomást…

Jövő alkalommal folytatjuk a munkát!

Szalma Judit felvétele

Magyar Józsefné felvételei