Cserjés Katalin:

December 1. vasárnap, itt a tél, ha a Pagony ezt oly igen nem is várta.. a havat, szép fehér hótakarót igen; saras-jeges-keserves, úton-bukdácsoló tél-féleséget – aligha. De hisz ez jut nekünk évek óta. Ámde karácsonyi-ünnepi műsorainkat, terveinket még a sáros „alighó-lé” sem veheti el! Készülünk az Ünnepekre; a két Csoport-Angyalka porolgatja karácsonyi kosztümét, szárnyait… A kisdiákok a Bethlenben meg eszeveszetten tanulnak, dolgozatok sokaságát írják, összefoglalnak – s ehhez a Pagony alapítójától kérnek világirodalmi segítséget, tömegesen, Borghes, Kafka, Joyce, Thomas Mann, Hrabal és Marquez stb. Nem ostoba ez a CsK, de ennyi adat nincsen neki egyszerre a fejében, csak a szövegek, az meg itt nem elég – így keres és magol, miáltal, lám, elfelejti szeretett Pagonyának heti blogját. Holott egyik legkedvesebb, legszeretettebb, várt témája volt ez a pénteki előadás, hisz hónapokkal ezelőtt épp ő kérte Piros-Piroskánktól az orosz romantikát. És lőn! A prezentáció megvalósítója pedig Jungné Kati lett, kiváló alaposságú, szeretettel, figyelemmel megírt-kiválogatott, érdekfeszítő, változatos munkájával. Vajon mely stílusformáció volna az, mely lefedné e jól összeválogatott, hosszú orosz-prezentációt? A romantika lenne? Egyfelől, de teljesen aligha; vagy épp a romantikának egy édes-mesés, az európaitól elkülönböződő, beszédes, a realizmusra csakúgy hajazó, a nagy orosz regényirodalmat erős vonásokkal felidéző külön varázs-világa? Mondanám, hogy: mesevilág; ha nem lennének itt igen erős, kiváló realisták, pl. a portréművészetben, táj-ábrázolásban, történelmi tablóban, sors-képekben. Mivel a csoport vezetője hajdan hosszú éveken át töltekezett az orosz kultúrával az egyetemen, így most ez egy jutalomutazás volt számára a, sajnos, elsüllyedőben lévő múltba. Jungné Kati a maga hihetetlen alaposságával, csendes, figyelmes lelkesültségével és felkészültségével elénk varázsolta pénteken a régi Nagyorosz Birodalmat, krisztyjányinjaival, szegényeivel, havával (sznyeg!), nyírfácskáival (bi/erjóza!), kiváló arcmás-képeivel; köszönjük Kati (most is) kiemelkedő munkáját!

Orosz festészet a 19. sz.-ban.Jungné Tóth Katalin1

Zenei rész a bemutatóhoz:

Magyar Józsefné felvételei

Cserjés Katalin:

Ismétlés és ismétlés. Kedves Látogatóink elcsodálkozhatnak, hogy, bár Nyílt Napunkat még a klasszicista szellemű magyar képzőművészetnek szenteltük, ámde korábbi blogjainkban erős jelenlétét vehették észre immár a nemzetközi-, sőt, olykor a hazai romantikának is. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →