Jungné Tóth Katalin tart zenés bemutatót Liszt Ferencről.
Liszt Ferenc portréja
1847
Olaj, vászon, 132 x 102 cm
Történelmi Képtár, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Jungné Tóth Katalin tart zenés bemutatót Liszt Ferencről.
Liszt Ferenc portréja
1847
Olaj, vászon, 132 x 102 cm
Történelmi Képtár, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Cserjés Katalin:
Alaposan benne van már a Pagony a romantikában!! Korántsem biztos, hogy halálos pontossággal haladunk, de azt is tudjuk, hogy ha mindenkit belevennénk pénteki vetítéseinkbe/előadásainkba — úgy tán még az impresszionizmus végéig sem jutnánk el, nemhogy a szimbolizmusig, szecesszióig, posztimpresszionizmusig… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Kiemelkedően szép referátumot hallottunk a mai Pagony-napon Lenkénk felkészülése és kiváló előadói stílusa révén. (Különben: ezt már lényegében megszoktuk Tőle: a leánykás izgalmat, holott/miközben minden leírt-, ill. kimondott mondata alaposan átgondolt, szakmailag ellenőrizhető, találó és sok apró érdekességet is tartalmaz a fővonal mellett.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Ismét komoly élménye volt a Pagony-lakóknak a mai alkalommal. Csoportunk technikai vezetője, Szalma Judit kemény és érdekfeszítő másfél órás előadásban mutatta be csoportunknak a romantika építészeti oldalát itt, Magyarországon, gazdag kép-válogatásban, mely nagy munka Juditon kívül a mi kiváló kép-keresőnk, Rozgonyiné Piroska ügyességét is dicséri. (Közben megjegyzem azt is , hogy a Pagony köre korántsem fogy, ellenben éppenhogy növekedni látszik: az elmúlt alkalommal, de ma is csatlakozott hozzánk egy-egy új tagtárs, s mi örömmel, várakozással fogadtuk Őket.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Jungné Tóth Katalin bemutatója:
A zene születése, korszakváltások.
Magyar romantikusok: Erkelről és Lisztről röviden.
Musica humana: az ember és a teremtésben elrendezett világ összhangja.
“Nincs, ami könnyebben alakulna, ami szívesebben cserélne formát s nincs, ami mélyében állandóbb maradna, mint a dallam.” (Szabolcsi Bence)
Cserjés Katalin:
Mai nap. Lengyel romantika — hazafias líra és dráma a festővásznakon — egy sokat szenvedett, sokat harcolt, sokszor leigázott, szabadságszerető nép festészetéből láthatott ma a Pagony igényes, gazdag anyagot Aszalai Magdi, új tagtársunk válogatásában, szenvedélyes, élettel telt előadásában. Szinte teljes egészében történelmi képeket vetített az előadó, mégpedig e hazafias, sokat tűrt nép nagy csata-tablóiból, gazdag válogatásban. Emlékeztetett ez a drámai, szívet melengető-riogató színes képsor, nagyjelenetek tömege, hősi halál, csatatér, síró asszonyok, kesergő gyermekek, de főként harc és harc, fényes fegyverek, vér, sebesülés, csatatéri halál, hősi küzdelem — a magyar romantikára is; ám itt mind a szent lengyel Hazáért. Igen, ez a hangvétel, ez az emlék és vízió megvan a magyar romantikus festészetben is Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Székely Bertalan ecsetjén hasonló erejű és elkötelezettségű, de megformáltságban mégis más festmények kelnek majd életre hamarosan, a magyar festészetet megcélzó óráinkon…Másik előadónk a mai napon Haranghy Géza volt, akiről mind jobban kiderül, hogy nagyszerű előadó, komoly felkészültségű, alapos, körültekintő, képválogatásban alapos csoporttársunk, aki olykor verseivel is megörvendeztet bennünket… A mai napon Hubert Robert festőművészt mutatta be nekünk mint kiváló francia romantikust, aki 11 évet élt Itáliában, és nagyon szívesen, mesteri módon volt képes megfesteni a régi-szép épületek romjait — a telő Időt, a beszédes múltat. Mesébe illő, ahogyan elénk varázsolja a Laokoon-csoport megtalálását, a Villa Farnese romjait, a Nagy Galériát s az óriás, félelemkeltő Bastille épületét — mindezt Piranesi nyomdokain, ám mégis egyéni kézzel megfestve, s a rideg, romos területek borzongató világát… Köszönjük a mai kiváló előadásokat!
Lengyel romantika Aszalai Magdolna
A lengyel romantika bemutató képsorainak ismételt megtekintése után Hubert Robert francia festő munkásságáról Haranghy Géza tart kiselőadást.
A lengyel romantikus festészetről Aszalai Magdolna tart bemutatót.
A felkészüléshez Rozgonyi Lászlóné Piroska bemutatói adnak segítséget:
Cserjés Katalin:
A Hudson River School a 19. század közepén kialakult amerikai művészeti mozgalom volt, amelyet tájfestők egy csoportja testesített meg, akiknek esztétikai látásmódját a romantika befolyásolta. A festmények jellemzően a Hudson-folyó völgyét és a környékét ábrázolták, beleértve a Catskill-t
Adirondack-ot és a Fehér-hegységet.
A Hudson River School festői a tájat és a természetet ábrázolták, különös hangsúlyt fektetve a hegyekre, folyókra, erdőkre és vízesésekre.
A festmények részletesen kidolgozottak voltak, és a valósághű ábrázolásra törekedtek.
Az alkotók gyakran festettek nagy méretű vásznakat, hogy a táj szépségét és monumentális jellegét kiemeljék.
Az évszakok változásai és a fény-árnyék játékának ábrázolása fontos elem volt a festményeken.
Az amerikai tájat romantikus és idealizált módon ábrázolták, kiemelve az ország szépségét és egyediségét.
Megnéztük együtt a csodás, különleges, ám egyszersmind az európai festészetre is mélyen emlékeztető amerikai festmény-prezentációt.,és igyekeztem körbeadni az ausztrál és kanadai kép-anyagot is (legközelebb ismét viszem a szép nagy albumokat, “KisFiam” ajándékait..). Az volna most már a feladatunk, hogy belássuk/meglássuk: látjuk-e? van-e rajz-technikában, színkezelésben stb. radikális különbség e távoli vidékek tájfestészete — és az európai táj-fogalmazás közt — túl azon, hogy a táj, nyilvánvalóan, MÁS kell legyen… Erről szeretném, ha véleményt próbálnátok alkotni,igyekszem, ha ez a szegény, meghajszolt gépem és szegény, ügyetlen, buta agyam engedi — minél több képi példán vezetni közös gondolkodásunkat. A tájak nyilvánvalóan más kell hogy legyenek, de vajon felismerhető-e a “nem-európai” festésmód, vagy csak a táj más…
ÉSZAK-AMERIKA+ROMANTIKA+FESTÉSZETE (3)
Cserjés Katalin:
December 1. vasárnap, itt a tél, ha a Pagony ezt oly igen nem is várta.. a havat, szép fehér hótakarót igen; saras-jeges-keserves, úton-bukdácsoló tél-féleséget – aligha. De hisz ez jut nekünk évek óta. Ámde karácsonyi-ünnepi műsorainkat, terveinket még a sáros „alighó-lé” sem veheti el! Készülünk az Ünnepekre; a két Csoport-Angyalka porolgatja karácsonyi kosztümét, szárnyait… A kisdiákok a Bethlenben meg eszeveszetten tanulnak, dolgozatok sokaságát írják, összefoglalnak – s ehhez a Pagony alapítójától kérnek világirodalmi segítséget, tömegesen, Borghes, Kafka, Joyce, Thomas Mann, Hrabal és Marquez stb. Nem ostoba ez a CsK, de ennyi adat nincsen neki egyszerre a fejében, csak a szövegek, az meg itt nem elég – így keres és magol, miáltal, lám, elfelejti szeretett Pagonyának heti blogját. Holott egyik legkedvesebb, legszeretettebb, várt témája volt ez a pénteki előadás, hisz hónapokkal ezelőtt épp ő kérte Piros-Piroskánktól az orosz romantikát. És lőn! A prezentáció megvalósítója pedig Jungné Kati lett, kiváló alaposságú, szeretettel, figyelemmel megírt-kiválogatott, érdekfeszítő, változatos munkájával. Vajon mely stílusformáció volna az, mely lefedné e jól összeválogatott, hosszú orosz-prezentációt? A romantika lenne? Egyfelől, de teljesen aligha; vagy épp a romantikának egy édes-mesés, az európaitól elkülönböződő, beszédes, a realizmusra csakúgy hajazó, a nagy orosz regényirodalmat erős vonásokkal felidéző külön varázs-világa? Mondanám, hogy: mesevilág; ha nem lennének itt igen erős, kiváló realisták, pl. a portréművészetben, táj-ábrázolásban, történelmi tablóban, sors-képekben. Mivel a csoport vezetője hajdan hosszú éveken át töltekezett az orosz kultúrával az egyetemen, így most ez egy jutalomutazás volt számára a, sajnos, elsüllyedőben lévő múltba. Jungné Kati a maga hihetetlen alaposságával, csendes, figyelmes lelkesültségével és felkészültségével elénk varázsolta pénteken a régi Nagyorosz Birodalmat, krisztyjányinjaival, szegényeivel, havával (sznyeg!), nyírfácskáival (bi/erjóza!), kiváló arcmás-képeivel; köszönjük Kati (most is) kiemelkedő munkáját!
Orosz festészet a 19. sz.-ban.Jungné Tóth Katalin1
Zenei rész a bemutatóhoz:
Magyar Józsefné felvételei