Cserjés Katalin:

A  mai alkalommal a Pagony arra tett kísérletet, hogy új nagy témája, a hazai gazdag képzőművészeti romantika, s annak háttere, a kor jellegzetességei, történelmi tablója legalábbis megközelítőleg beágyazódjék a tankönyvek és elméleti munkák lapjain található tágas háttérbe, a 19. századi Magyarország gazdasági-, politikai-, főként pedig művészettörténeti tablójába.

Ehhez az igyekvő, bár minden bizonnyal túl rövid és, ha tetszik, hiányos korrajzhoz könyv-, könyvek útján igyekeztünk hozzájutni, ha az időnk szabta keretek miatt nem törekedhettünk is a maximális tájékozódásra. Milyen is volt tehát Pest és Buda, a főváros szellemi-irodalmi képe, milyenek voltak folyóirataink, de legfőképp:a szabadságharc leveretése nyomán kialakult nehéz, fojtó légkörben mennyi esély maradt a magyar kultúra, irodalom, költészet, újságírás továbbvitelére, tovább-létrehozására. A börtönnel, fenyegetéssel, ítéletekkel teli, emigrációkat kiváltó komor korszak ugyanakkor nagy magyarokat, köztük kiváló költőket, prózaírókat, színházi embereket és képzőművészeket termett. Hű, bátor magyarokat — tudjuk meg büszke örömmel Nemeskürty Istvántól. Nos, ebbe a nehéz, de felemelő, példaadó korszakba igyekszik most a Pagony értő módon, kiváló prezentációkkal belépni… Nemeskürty nem egy csodálatos, bátorító, elgondolkodtató Vörösmarty-verssel örvendeztette meg a Pagony-lakókat..

A felvételeket Magyar Józsefné készítette.