Önképzőköri foglalkozás
2022. szeptember 9. péntek, 9.30-11.00
Németh László Városi Könyvtár, Hódmezővásárhely

A mai alkalommal a pár hete lezajlott kolozsvári tudományos-könyvbemutatós út emlékeit mesélte el az „Oktató” kedves Csoportjának, minden bizonnyal elfogultan, nagy-nagy szeretettel a vendéglátók, élükön Grezsa Csaba kolozsvári főkonzul és a Babes-Bolyai Tudományegyetem mint meghívó iránt… Elmondta ez az „Oktató”, hogy úgy érzi, odakint, a Tordai-hasadék vidékén bátrabban, tisztábban, emeltebb fővel büszkébben vállalhatja – és vállalja is! – magyarságát a magyar, és ilyenformán egy elkötelezett magyartanár dolga hazafias költészetünk, irodalmunk tárgyában, annak tanítása során jóval komolyabb eredményeket érhet el, mint idehaza, kicsinnyé vált, szeretett Hazánkban…

Kolozsvár  és a Házsongárd után ismét a barokk utóéletéről, túl-éléséről, búvópatakként jelenlévő utó-formációiról, kézjegyeiről esett szó, vetítés kíséretében. (J-L. David; Ingres; Canova; majd László Fülöp Benczúrunk mellé, de Ferenczy István és id. Markó Károly ugyancsak… Munkácsy, de egy pillanatra még Szinyei Merse is!)

S már a klasszicizmus művészeti áramlata is felmerült, holott pár órája még a rokokó és a copf volt a tét.

A Pagony megállíthatatlan!

Még pár év kitartó munka, és vagy újra kell kezdenünk művészettörténeti tanulmányainkat Lascaux-tól; vagy áthágjuk a jelen koordinátáit, s belépünk az egyelőre utópiának tűnő bolygóközi jövő rejtelmes világába, ahol tán a sötét anyag és az ismeretlen sötét energia szabja majd meg a művészetek sorsát…