egy nappal Katalin-nap előtt…
… és hány Katalinja is van a Csoportnak, lám, a mi korunkbéli hölgyek közt még sokan akadnak, kik valaha e bájos, sokféleképpen kimondható nevet kapták. Izauránk, Klotildánk, Medeánk és Petronellánk, tanúsíthatom, nincsen. Annyi baj legyen! Hisz van nékünk Lenkénk, aki a maga kedves, finom – s immár nem remegő, mert csupán magunk között voltunk – hangján alapos képet festett a Csoportnak a nagyon is szerethető, egyszerű, minden manírtól mentes Renoirról, aki valóban az alkotás öröme, a szépség, báj, a megragadó színek s az azokkal folyó kísérletek kedvéért festett…
S mit ad Isten: szépen meg is tudott élni mindebből…
Hamarosan „élőben” láthatjuk e tárlatot Budapesten, bejárhatjuk ismét – ugyancsak Lenkénk gyors-segélyeivel, útmutatásával – szeretett, ismert pesti helyszíneinket.
Azután jöhet Goya, aki előtt-mögött lassan felsorakoznak majd Renoir modern kortársai.