Cserjés Katalin:
Március 13. szerda, rendkívüli időpont a könyvtári nyitvatartás miatt, de igen termékeny, informatív, gondolatébresztő beszámoló Ancikánk / Haranghy Gézáné/ képeiből és elmondásából, ill. a kiválóan megválasztott Tornyai- és Tornyairól- szövegekből.
Körünk színe-java Szolnokra látogatott az elmúlt pénteken, hogy Képíró Ágnes kiváló művészettörténész barátunk segítségével és hívására – Vásárhelytől távol, ám lélekben, művészetben közel, Szolnokon szemlélhesse meg komoly tárlatvezetés segítségével Tornyai János megannyi ismert és eleddig ismeretlen képét…
“Szolnokon utoljára csaknem negyven éve, 1986-ban rendeztek nagyobb kiállítást Tornyai János munkáiból. Akkor a festőművész nevét viselő hódmezővásárhelyi múzeum mellett a Magyar Nemzeti Galéria kölcsönzött festményeket a tárlatra. A szolnoki és a hódmezővásárhelyi múzeum együttműködésével létrejövő új kiállításon mintegy százhúsz festmény látható abból a csaknem ezer alkotásból, amelyet a Tornyai János Múzeum gyűjteményében őriznek.”
Csoportunk elhatározta, hogy mihamarabb megtekinti az idehaza maradt Tornyai-hagyatékot is: a Mester hűsége Vásárhelyhez, szenvedélyes, izzó természete, alkotóereje, elszántsága, a Juss című óriás-vásznával való, fél életen át tartó birkózása – lélegzetelállító, megrendítő.
De komoly, érzelmes figyelmet keltenek Tornyai hű Márijának képei és sorsa is – kis interjúban, régi felvételen ebbe a sajátos, megható kapcsolatba is belehallgathattunk… Tornyai vagy Mári? Tornyai – és Mári. Tornyai és Munkácsy, de Endre Béla, Rudnay Gyula s a későbbi nagy nemzedék mind-mind: büszkeséget, csendes jóérzést kelt bennünk, utódokban még akkor is, ha Tornyai élete tragikus, heroikus küzdelem volt mindvégig a vidékiséggel, pénzzel, szerelemmel, magánnyal.
De főként: óriás miltoni Jussával…
És Bús magyar Sorsával is (ha e befejezhetetlen, végzetes óriásképnek eredetileg tán a címe más volt…
Galyasi Miklós A Juss elemzése
Fotók: Magyar Józsefné, Szalma Judit