Cserjés Katalin:
Nagyszerű előadás Gézánk kútfejéből, érdekfeszítő előadásban – egy tán nem túl-nagy, nem a legnagyobb magyar mesterről, Borsos Józsefről, aki ügyes, jókezű rajzoló, sikeres ember, biedermeier, szentimentalizmus, klasszicizmus és kezdődő romantika határán, s akiről sokan sokfélét írtak már, lássuk-csak!
„Az arckép- és életképfestők legkiválóbbja Borsos József (1821-1883) volt. Megkapó érzékletességgel, alapos festői tudással, amelyet főleg a bécsi akadémián sajátított el, dolgozott. Ő közvetítette hozzánk a kor igényének annyira megfelelő, bensőséges hangulatú és érzelmes tárgyú életképet. Szerencsés esetben – mint Zitterbarth Mátyás építész portréján (1851) vagy a “Nemzetőr” arcképén – erőteljes jellemábrázoló készsége, feszes képszerkesztése már-már mo numentális hatású műveket alkot. (…). De hiányzik munkásságából az az egyenletesség, az a harmónia és kitartás, ami Barabás egyéniségének és művészetének sajátja. Életképei közül az 1851-ben festett, kitűnően szerkesztett és előadott Bál után című képét kell említeni, amelynek érzékletes előadásmódja, magas művészi szintje elfeledteti velünk, hogy nem fejezi ki keletkezése korának nehéz viszonyait, milyen sok élettelen és erőltetett mozzanat van a szépruhás fiatal nők ábrázolásában, végül azt is, hogy mennyire zsúfolt és levegőtlen az egész kompozíció. Borsos mindinkább önmagával vívódik, fejlődése és lendülete megtorpan.”
Csakhamar abbahagyja a festést és a fejlődő fényképészet művelője lesz, a Szép Juhászné nevű vendéglő vezetőjeként fejezi be életét.
Mi az órán fentieket kissé másként láttuk Gézánk interpretációjában, s a sok-sok érdekes, változatos képpel… Nem voltunk ilyen szigorúak, s élveztük a mesterségbeli tudást, a portré-megragadó készséget, ahol csal lehetett… Folytatjuk a munkát, a magyar „kismesterek” sorával!
Borsos József.szöveg Haranghy Gézadocx
Foto: Szalma Judit
Fotók: Magyarné Anna