Cserjés Katalin:
- április 25. csütörtök, nem péntek, de mégis…
Bizony, a mai napon a Pagony lakói kivételesen nem a szeretett Könyvtárukba mentek, hogy izgalmas előadások formájában készüljenek s edződjenek mindinkább a „fejük felett függő” romantika képzőművészetéhez (lesz még erre idejük! Vélhetőleg, a romantika képzőművészete külföldön és Magyarhonban – akár másfél-két évet is igénybe vehet a Csoport életéből, érdeklődéséből…)
Most azonban, rendhagyó módon, csütörtökön találkoztunk, és a Könyvtár helyett (és nem hűtlenségből!) az Alföldi Galériába voltunk hivatalosak mentorunk és barátunk, Elek András Úr jóvoltából, aki egyébként a vásárhelyi művészeti élet egyik legkitűnőbb ismerője, ismer és tud mindenkit és mindent, jártas a tárlatokban, ismeri az alkotókat, és tisztában van a hatalmas anyaggal, mely az idők során az Őszi Tárlatokon s egyéb nagy kiállításokon felgyűlt.
Ma Ő kalauzolt bennünket a korábbi jeles Őszi Tárlatok egymással párbeszédet folytató hosszú-kiállításán, és bizony, a Pagony kiválóan érezte magát ülőszékein, beszélgető- és megértő-társként András eligazításai, szerkezet-feltárásai nyomán…
Sok, régről ismert, de most új fénytörésbe került izgalmas műalkotást szemlélhettünk meg tehát ma délelőtt. Megmagyaráztatott a képek rendje, rendszere, szomszédságai, címei, utalásai – egyszóval: a Pagony megint igen sokat tanult: „Látni tanult!”, ahogy Rilke is int bennünket, ha más szövegösszefüggésben hangzik is fel jeles mondata…
Munkánkat, örömteli szórakozásunkat, figyelmes tájékozódásunkat folytatjuk. Jövő heti vendégünk pedig Ormos Zsuzsi szeretett alap-tagunk lesz…
