Tegnap még, s az előtte lévő napokon – Budapesten voltunk, s izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat tekintettünk meg kis Csoportunkkal.

Aggódtunk is, hogy mára, péntekre, a heti rendes Önképzőkör idejére nem felejtünk-e el túl sok mindent a látottakból, s tudunk-e tagtársainknak eleget mesélni… Vetítettünk, felolvastunk, de tájékoztattunk/meséltünk is a Többieknek, mert hisz épp a sok apró konkrétum az pontosan, mely valóság-ízt ad a látottaknak, így az óriási vén, görcsös fa, mely az Egyetemi Könyvtár közvetlen közelében nőtt fel az égig az évek alatt; vagy a budai villák, házak, apró paloták titkai, mint például a víz jelenléte a házakban messze a Duna szintje felett is…

Az is érdekes például, ha elmondjuk itthon maradt tagtársainknak, hogy a metró-építkezés mennyire fenyegeti a hatalmas, gazdag könyvtárat, mennyire reng-mozog máig az épület, még ha csak elmegy is alatta a földalatti vonat, s hogy milyen egyéb nehézségek, károk, malőrök adódtak az óriási létesítmény belső elrendezésekor… Láttuk a híres könyvtár-vezetők képeit a kezdetektől, láttuk Németh G. Bélát, mint egyik utolsó igazgatót, s találkozhattunk a jelenlegi igazgatónővel, de másutt az egyik tárlatvezetővel is, aki hihetetlenül sok kulisszatitkot árult el nekünk a rábízott építményről. S mindezeket, meg a látott különleges kiállításokat, a pápai látogatás előkészületeit, a szennyes, félelmes metró-lejárókat a sok szerencsétlennel odalent – igen, szerény vidékiek a Fővárosban – ámultunk és bámultunk, nem akartunk hinni szemünknek-fülünknek látva a finom, törékeny Csehov-darab grúz feldolgozását, aztán – tehettünk jobbat? – megbékéltünk minden újdonsággal…

A kiránduláshoz kapcsolódó bemutatók:

Világkiállításokról Németh Katalin

Magyar Képzőművészeti egyetem Rozgonyiné

RÁTH GYÖRGY VILLA Forrai Erzsébet