Cserjés Katalin:
- május 17. Barokk (de azért, hogy ismételjünk a NAGY ROMANTIKA előtt, melyre oly rég vár már a Pagony, s mely korszakkal, bizony, szinte korlátlan ideig lehetne (s lehet majd) foglalkozni…
Ámde ma még, a korábbi művészettörténeti korszakok sorában – a barokkot ismételtük, méghozzá az utóbbi idők egyik legtartalmasabb előadása révén, Jungné Kati „tollából”. Hozzá: sok zenével — s igen, a Pagony mind több időt igyekszik helyt adni az egyéb művészeti ágazatok térnyerésének is, hisz így kaphatunk a korszakokról árnyaltabb képet… Pergolesi Stabbat Mater Dolorosa című művének részletével kezdtünk, Wölfflin szavait hallgattuk, később Handel Messiására is sor került, hiszen a barokk egyik legerősebb centruma a magávalragadó, egyházi ihletésű zenének… De a festmények is csodálatosan voltak kiválogatva, sőt! (ami ritka) értékes hozzátételekkel, véleménnyel, magyarázat-kísérletekkel fűszerezve: lásd például Caravaggio nagy hatású műveit, de majd Tiepolót, Rubens óriás-asszonyait (ifjú feleségét…), zsúfolt kép-orgiáit; El Greco olykor manieristaként is megnevezett, feledhetetlen, különös vásznait, a „magyar” Maulbertsch-et… Nem utolsósorban pedig Rembrandtot, akinek képei közt nem egyszer hűséges tanítványainak vásznai is felbukkannak, de akinek ember-ábrázolása, bölcsessége, elképesztő alak — és arc-formálása utolérhetetlen… És hogy ez a királya a festészetnek, bizony, elfeledve, „árokpartra dobva” halt meg (bizonyos olvasatok szerint), de műve, személyisége, ember- és világ-formáló energiái, ecsetje – felülmúlhatatlan… Láttuk újra a visszafogadott Tékozló fiút; és láttunk néhány beszédes önarcképet közvetlen közelből. Rényi András óriás-könyve elvezet bennünket a Rembrandt-kutatás legmélyebb bugyraiba, ahol az is kiderülhet, hogy a Mester legalább annyira volt a színészet, a színpad, a fellépő alakok, formációk mestere…Még ismétlünk egy keveset, s aztán jöhet a ROMANTIKA; bízunk benne, hogy Csapatunk nem fog csalódni most sem…
Haranghy Gézáné