Cserjés Katalin:
Kiemelkedően szép referátumot hallottunk a mai Pagony-napon Lenkénk felkészülése és kiváló előadói stílusa révén. (Különben: ezt már lényegében megszoktuk Tőle: a leánykás izgalmat, holott/miközben minden leírt-, ill. kimondott mondata alaposan átgondolt, szakmailag ellenőrizhető, találó és sok apró érdekességet is tartalmaz a fővonal mellett.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
A Pagony lakói e hét péntekén elhagyták nékik otthont adó Könyvtárukat, hogy a Ma a művészet itt jár a földön... Egy magángyűjtemény képei... című bemutatót megtekinthessék. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Jungné Katinkának köszönhetően ma a Pagony “a zene világnapját” élhette rajongva, áhítatos tisztelettel. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Szilágyi Klára, mai előadónk, szokott módján, különleges dologra vállalkozott, s felvetései által a Pagonyt lenyűgözte, megnevettette, elgondolkodtatta… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Mai nap. Lengyel romantika — hazafias líra és dráma a festővásznakon — egy sokat szenvedett, sokat harcolt, sokszor leigázott, szabadságszerető nép festészetéből láthatott ma a Pagony igényes, gazdag anyagot Aszalai Magdi, új tagtársunk válogatásában, szenvedélyes, élettel telt előadásában. Szinte teljes egészében történelmi képeket vetített az előadó, mégpedig e hazafias, sokat tűrt nép nagy csata-tablóiból, gazdag válogatásban. Emlékeztetett ez a drámai, szívet melengető-riogató színes képsor, nagyjelenetek tömege, hősi halál, csatatér, síró asszonyok, kesergő gyermekek, de főként harc és harc, fényes fegyverek, vér, sebesülés, csatatéri halál, hősi küzdelem — a magyar romantikára is; ám itt mind a szent lengyel Hazáért. Igen, ez a hangvétel, ez az emlék és vízió megvan a magyar romantikus festészetben is Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Székely Bertalan ecsetjén hasonló erejű és elkötelezettségű, de megformáltságban mégis más festmények kelnek majd életre hamarosan, a magyar festészetet megcélzó óráinkon…Másik előadónk a mai napon Haranghy Géza volt, akiről mind jobban kiderül, hogy nagyszerű előadó, komoly felkészültségű, alapos, körültekintő, képválogatásban alapos csoporttársunk, aki olykor verseivel is megörvendeztet bennünket… A mai napon Hubert Robert festőművészt mutatta be nekünk mint kiváló francia romantikust, aki 11 évet élt Itáliában, és nagyon szívesen, mesteri módon volt képes megfesteni a régi-szép épületek romjait — a telő Időt, a beszédes múltat. Mesébe illő, ahogyan elénk varázsolja a Laokoon-csoport megtalálását, a Villa Farnese romjait, a Nagy Galériát s az óriás, félelemkeltő Bastille épületét — mindezt Piranesi nyomdokain, ám mégis egyéni kézzel megfestve, s a rideg, romos területek borzongató világát… Köszönjük a mai kiváló előadásokat!
Lengyel romantika Aszalai Magdolna
Cserjés Katalin:
A Hudson River School a 19. század közepén kialakult amerikai művészeti mozgalom volt, amelyet tájfestők egy csoportja testesített meg, akiknek esztétikai látásmódját a romantika befolyásolta. A festmények jellemzően a Hudson-folyó völgyét és a környékét ábrázolták, beleértve a Catskill-t
Adirondack-ot és a Fehér-hegységet.
A Hudson River School festői a tájat és a természetet ábrázolták, különös hangsúlyt fektetve a hegyekre, folyókra, erdőkre és vízesésekre.
A festmények részletesen kidolgozottak voltak, és a valósághű ábrázolásra törekedtek.
Az alkotók gyakran festettek nagy méretű vásznakat, hogy a táj szépségét és monumentális jellegét kiemeljék.
Az évszakok változásai és a fény-árnyék játékának ábrázolása fontos elem volt a festményeken.
Az amerikai tájat romantikus és idealizált módon ábrázolták, kiemelve az ország szépségét és egyediségét.
Megnéztük együtt a csodás, különleges, ám egyszersmind az európai festészetre is mélyen emlékeztető amerikai festmény-prezentációt.,és igyekeztem körbeadni az ausztrál és kanadai kép-anyagot is (legközelebb ismét viszem a szép nagy albumokat, “KisFiam” ajándékait..). Az volna most már a feladatunk, hogy belássuk/meglássuk: látjuk-e? van-e rajz-technikában, színkezelésben stb. radikális különbség e távoli vidékek tájfestészete — és az európai táj-fogalmazás közt — túl azon, hogy a táj, nyilvánvalóan, MÁS kell legyen… Erről szeretném, ha véleményt próbálnátok alkotni,igyekszem, ha ez a szegény, meghajszolt gépem és szegény, ügyetlen, buta agyam engedi — minél több képi példán vezetni közös gondolkodásunkat. A tájak nyilvánvalóan más kell hogy legyenek, de vajon felismerhető-e a “nem-európai” festésmód, vagy csak a táj más…
ÉSZAK-AMERIKA+ROMANTIKA+FESTÉSZETE (3)
Cserjés Katalin:
Az Art.Pagony december 20.-án, pénteken meghívást kapott Hegyi Endrétől, a város jeles fotográfusától, hogy a Bethlen Gimnáziummal szembe-szomszédos, jóval korábbi öreg magtárban látható, különlegesen sokszerű, érdekes fotográfiák, rekvizitumok elemző/értő megtekintésére eljöjjön csapatunk, s hallgassa a Fotográfus Úr jeles kommentárjait.
Hegyi Endre fotós, történelem-vallató és lokálpatrióta nagy-nagy szakmai szeretettel, szinte megszállottsággal gyűjti, gondozza, és ha lehet, bemutatja a Hódmezővásárhelyen az elmúlt évszázadnak fényképészetéhez köthető tárgyait.
„December elején láttam, egy kuka mellett bőröndök, ládák vannak, többen válogatnak. Odatoltam én is a biciklit. Ezt akkor találtam” – halljuk a fotográfustól a mostani történet elejét; az Art.Pagony pedig, e heti péntek délelőttjén meg is látogatta a fotográfus-gyűjtőt a volt magtár különös, érdekes, elhagyatott, de kincseket rejtő épületében.
Negyvenöt éve fényképezek, ebből több mint húsz év telt az analóg világban. Szerettem magam kidolgozni a képeket, vagyis a labormunkát. Érdekelt minden újdonság, de azokat az eszközeimet sem dobtam el, amelyek elavultak. Eltettem a garázsba, aztán a lomkamrába, csak az kicsi lett, mert közben a saját dolgaim mellett másokét is megőriztem. Van fából készült nagyítóm, több harmonikás fényképezőgépem, síkfilmjeim, és vagy tízméternyi magyar, német, francia nyelvű fotószakirodalmam, folyóiratok, könyvek. És mellettük a képek. Sajátjaim, gyűjtöttek. (idézet egy újságcikkből)
Másfél órán át tartott a keretezett és keretezetlen, feledhetetlen, borzongató titkokat, eseményeket, utalásokat, felfedezéseket rejtő fotók nézegetése, Hegyi Úr meséinek, szakmai titkainak, terveinek hallgatása… Legközelebb is ottleszünk! – éreztük valamennyien, akik, némi vacogás árán bár, de feledhetetlen csodákat: képeket, tárgyakat, emberi sorsokat, fájóan-szép történeteket hallhattunk a készséges fotográfus-kutatótól…
Döme Márta fotóiból:
Szalma Judit fotóiból:
Cserjés Katalin:
Kedves, szeretett Pagony-lakóim, kedves Barátaim és Munkatársaim!
Szeretném Nektek, Mindőtöknek megköszönni ezt a szép és tartalmas, mai ünnepi napot – elsőként a műsor létrehozóinak, a három Angyali Tündérnek, finom-lelkű, szép beszédű, gazdag gondolatokat mozgató, érzelemmel és értelemmel teli Tagtársainknak, de leginkább mégis az egész hűséges, sokat-látott, türelmes, baráti szeretetben és szolidarításban munkálkodó Pagony-csapatnak, akikre mindig lehet számítani; akiknek már komoly neve-híre van városunkban; akik 20 (sic!) esztendeje munkálkodnak a Könyvtárban (ha változó alakzatban, meg-megújuló tagokkal is, stb.); akik közt végtelenül ritka az egyet-nem-értés, összezördülés; ellenben a baráti jókedv, egymás segítése, a tárgy iránti mély érdeklődés dominál!
Csak így tovább, Pagony!
Volt idő, voltak pillanatok, amikor kicsit megfáradtam eme péntekek 20 esztendeje tartó áradatában (mindössze 2 /kettő/ ízben hiányoztam óráról, amióta megvan a Kör, azóta nekem ez a péntek délelőtti kötelező program: nekem, egyedül nekem közületek… Néha ezért láttok kissé kedvetlennek, fáradtnak, de szorgalmatok, igyekezetetek mindig meggyőz, hogy ezt a munkát folytatni kell, abbahagyni NEM lehet… Nagyon szép és baráti volt e mai nap is, a szervezőket dicséri a pompás program, de úgy hiszem, mindenki nagyszerűen érezte magát: közös, igaz, egyszerű, becsületes, hamisság- és szólamoktól-mentes játszi, egyszersmind komoly délelőtt: Karácsony-ünnep!
S egyre több tervünk lehet a jövendőre nézve!
Megpróbáljuk a Pagony legendáriumának megírását is, és egyre több extra megmozdulást is szeretnénk beiktatni heteinkbe.
Köszönöm kitartó bizalmatokat, egyenes beszédeteket; azt, hogy nincs klikkesedés; hogy igenis mindenkit érdekli a téma, amiről szó van az órán; nem formális senkinél sem a jelenlét… Kívánok hát még sok izgalmas Pagony-órát: új tájakat, embereket, színeket – hozunk még, az elkövetkező időben a Pagony berkeibe!
Szeretettel üdvözlök Mindenkit: csak így tovább, csak előre, PAGONY-lakók, barátaim,
Andrew Wyeth csoda-képeivel búcsúzom,
Cs. K.
Forrai Erzsébet felvételeiből:
Magyar Józsefné felvételeiből:
Szalma Judit felvételeiből:
Cserjés Katalin:
Csak, hogy el ne felejtsem megint!!
Mai foglalkozásán (december 6.) a Pagony, dacolva az esős-hideg-szeles idővel – ismét és vígan, süteménnyel kínálva és kínáltatva – együtt volt a Könyvtár Németh László-termében, s egy egészen különös és különleges előadást hallgatott-nézett végig (szívünk szerint még most is ott ülnénk!): Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
December 1. vasárnap, itt a tél, ha a Pagony ezt oly igen nem is várta.. a havat, szép fehér hótakarót igen; saras-jeges-keserves, úton-bukdácsoló tél-féleséget – aligha. De hisz ez jut nekünk évek óta. Ámde karácsonyi-ünnepi műsorainkat, terveinket még a sáros „alighó-lé” sem veheti el! Készülünk az Ünnepekre; a két Csoport-Angyalka porolgatja karácsonyi kosztümét, szárnyait… A kisdiákok a Bethlenben meg eszeveszetten tanulnak, dolgozatok sokaságát írják, összefoglalnak – s ehhez a Pagony alapítójától kérnek világirodalmi segítséget, tömegesen, Borghes, Kafka, Joyce, Thomas Mann, Hrabal és Marquez stb. Nem ostoba ez a CsK, de ennyi adat nincsen neki egyszerre a fejében, csak a szövegek, az meg itt nem elég – így keres és magol, miáltal, lám, elfelejti szeretett Pagonyának heti blogját. Holott egyik legkedvesebb, legszeretettebb, várt témája volt ez a pénteki előadás, hisz hónapokkal ezelőtt épp ő kérte Piros-Piroskánktól az orosz romantikát. És lőn! A prezentáció megvalósítója pedig Jungné Kati lett, kiváló alaposságú, szeretettel, figyelemmel megírt-kiválogatott, érdekfeszítő, változatos munkájával. Vajon mely stílusformáció volna az, mely lefedné e jól összeválogatott, hosszú orosz-prezentációt? A romantika lenne? Egyfelől, de teljesen aligha; vagy épp a romantikának egy édes-mesés, az európaitól elkülönböződő, beszédes, a realizmusra csakúgy hajazó, a nagy orosz regényirodalmat erős vonásokkal felidéző külön varázs-világa? Mondanám, hogy: mesevilág; ha nem lennének itt igen erős, kiváló realisták, pl. a portréművészetben, táj-ábrázolásban, történelmi tablóban, sors-képekben. Mivel a csoport vezetője hajdan hosszú éveken át töltekezett az orosz kultúrával az egyetemen, így most ez egy jutalomutazás volt számára a, sajnos, elsüllyedőben lévő múltba. Jungné Kati a maga hihetetlen alaposságával, csendes, figyelmes lelkesültségével és felkészültségével elénk varázsolta pénteken a régi Nagyorosz Birodalmat, krisztyjányinjaival, szegényeivel, havával (sznyeg!), nyírfácskáival (bi/erjóza!), kiváló arcmás-képeivel; köszönjük Kati (most is) kiemelkedő munkáját!
Orosz festészet a 19. sz.-ban.Jungné Tóth Katalin1
Zenei rész a bemutatóhoz:
Magyar Józsefné felvételei