Cserjés Katalin:
Kiemelkedően szép referátumot hallottunk a mai Pagony-napon Lenkénk felkészülése és kiváló előadói stílusa révén. (Különben: ezt már lényegében megszoktuk Tőle: a leánykás izgalmat, holott/miközben minden leírt-, ill. kimondott mondata alaposan átgondolt, szakmailag ellenőrizhető, találó és sok apró érdekességet is tartalmaz a fővonal mellett.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Ismét komoly élménye volt a Pagony-lakóknak a mai alkalommal. Csoportunk technikai vezetője, Szalma Judit kemény és érdekfeszítő másfél órás előadásban mutatta be csoportunknak a romantika építészeti oldalát itt, Magyarországon, gazdag kép-válogatásban, mely nagy munka Juditon kívül a mi kiváló kép-keresőnk, Rozgonyiné Piroska ügyességét is dicséri. (Közben megjegyzem azt is , hogy a Pagony köre korántsem fogy, ellenben éppenhogy növekedni látszik: az elmúlt alkalommal, de ma is csatlakozott hozzánk egy-egy új tagtárs, s mi örömmel, várakozással fogadtuk Őket.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
A Pagony lakói e hét péntekén elhagyták nékik otthont adó Könyvtárukat, hogy a Ma a művészet itt jár a földön... Egy magángyűjtemény képei... című bemutatót megtekinthessék. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Jungné Katinkának köszönhetően ma a Pagony “a zene világnapját” élhette rajongva, áhítatos tisztelettel. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
A mai alkalommal a Pagony arra tett kísérletet, hogy új nagy témája, a hazai gazdag képzőművészeti romantika, s annak háttere, a kor jellegzetességei, történelmi tablója legalábbis megközelítőleg beágyazódjék a tankönyvek és elméleti munkák lapjain található tágas háttérbe, a 19. századi Magyarország gazdasági-, politikai-, főként pedig művészettörténeti tablójába. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Szilágyi Klára, mai előadónk, szokott módján, különleges dologra vállalkozott, s felvetései által a Pagonyt lenyűgözte, megnevettette, elgondolkodtatta… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
Mai nap. Lengyel romantika — hazafias líra és dráma a festővásznakon — egy sokat szenvedett, sokat harcolt, sokszor leigázott, szabadságszerető nép festészetéből láthatott ma a Pagony igényes, gazdag anyagot Aszalai Magdi, új tagtársunk válogatásában, szenvedélyes, élettel telt előadásában. Szinte teljes egészében történelmi képeket vetített az előadó, mégpedig e hazafias, sokat tűrt nép nagy csata-tablóiból, gazdag válogatásban. Emlékeztetett ez a drámai, szívet melengető-riogató színes képsor, nagyjelenetek tömege, hősi halál, csatatér, síró asszonyok, kesergő gyermekek, de főként harc és harc, fényes fegyverek, vér, sebesülés, csatatéri halál, hősi küzdelem — a magyar romantikára is; ám itt mind a szent lengyel Hazáért. Igen, ez a hangvétel, ez az emlék és vízió megvan a magyar romantikus festészetben is Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Székely Bertalan ecsetjén hasonló erejű és elkötelezettségű, de megformáltságban mégis más festmények kelnek majd életre hamarosan, a magyar festészetet megcélzó óráinkon…Másik előadónk a mai napon Haranghy Géza volt, akiről mind jobban kiderül, hogy nagyszerű előadó, komoly felkészültségű, alapos, körültekintő, képválogatásban alapos csoporttársunk, aki olykor verseivel is megörvendeztet bennünket… A mai napon Hubert Robert festőművészt mutatta be nekünk mint kiváló francia romantikust, aki 11 évet élt Itáliában, és nagyon szívesen, mesteri módon volt képes megfesteni a régi-szép épületek romjait — a telő Időt, a beszédes múltat. Mesébe illő, ahogyan elénk varázsolja a Laokoon-csoport megtalálását, a Villa Farnese romjait, a Nagy Galériát s az óriás, félelemkeltő Bastille épületét — mindezt Piranesi nyomdokain, ám mégis egyéni kézzel megfestve, s a rideg, romos területek borzongató világát… Köszönjük a mai kiváló előadásokat!
Lengyel romantika Aszalai Magdolna
Cserjés Katalin:
Valóban nagy élményben volt része a Pagonynak a mai napon — nem is oly rég hozzánk csatlakozott kiváló Kolléganőnk, Aszalai Magdolna tanárnő tartott egy brilliáns lengyel romantika-órát Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Cserjés Katalin:
A Hudson River School a 19. század közepén kialakult amerikai művészeti mozgalom volt, amelyet tájfestők egy csoportja testesített meg, akiknek esztétikai látásmódját a romantika befolyásolta. A festmények jellemzően a Hudson-folyó völgyét és a környékét ábrázolták, beleértve a Catskill-t
Adirondack-ot és a Fehér-hegységet.
A Hudson River School festői a tájat és a természetet ábrázolták, különös hangsúlyt fektetve a hegyekre, folyókra, erdőkre és vízesésekre.
A festmények részletesen kidolgozottak voltak, és a valósághű ábrázolásra törekedtek.
Az alkotók gyakran festettek nagy méretű vásznakat, hogy a táj szépségét és monumentális jellegét kiemeljék.
Az évszakok változásai és a fény-árnyék játékának ábrázolása fontos elem volt a festményeken.
Az amerikai tájat romantikus és idealizált módon ábrázolták, kiemelve az ország szépségét és egyediségét.
Megnéztük együtt a csodás, különleges, ám egyszersmind az európai festészetre is mélyen emlékeztető amerikai festmény-prezentációt.,és igyekeztem körbeadni az ausztrál és kanadai kép-anyagot is (legközelebb ismét viszem a szép nagy albumokat, “KisFiam” ajándékait..). Az volna most már a feladatunk, hogy belássuk/meglássuk: látjuk-e? van-e rajz-technikában, színkezelésben stb. radikális különbség e távoli vidékek tájfestészete — és az európai táj-fogalmazás közt — túl azon, hogy a táj, nyilvánvalóan, MÁS kell legyen… Erről szeretném, ha véleményt próbálnátok alkotni,igyekszem, ha ez a szegény, meghajszolt gépem és szegény, ügyetlen, buta agyam engedi — minél több képi példán vezetni közös gondolkodásunkat. A tájak nyilvánvalóan más kell hogy legyenek, de vajon felismerhető-e a “nem-európai” festésmód, vagy csak a táj más…
ÉSZAK-AMERIKA+ROMANTIKA+FESTÉSZETE (3)
Cserjés Katalin:
Az Art.Pagony december 20.-án, pénteken meghívást kapott Hegyi Endrétől, a város jeles fotográfusától, hogy a Bethlen Gimnáziummal szembe-szomszédos, jóval korábbi öreg magtárban látható, különlegesen sokszerű, érdekes fotográfiák, rekvizitumok elemző/értő megtekintésére eljöjjön csapatunk, s hallgassa a Fotográfus Úr jeles kommentárjait.
Hegyi Endre fotós, történelem-vallató és lokálpatrióta nagy-nagy szakmai szeretettel, szinte megszállottsággal gyűjti, gondozza, és ha lehet, bemutatja a Hódmezővásárhelyen az elmúlt évszázadnak fényképészetéhez köthető tárgyait.
„December elején láttam, egy kuka mellett bőröndök, ládák vannak, többen válogatnak. Odatoltam én is a biciklit. Ezt akkor találtam” – halljuk a fotográfustól a mostani történet elejét; az Art.Pagony pedig, e heti péntek délelőttjén meg is látogatta a fotográfus-gyűjtőt a volt magtár különös, érdekes, elhagyatott, de kincseket rejtő épületében.
Negyvenöt éve fényképezek, ebből több mint húsz év telt az analóg világban. Szerettem magam kidolgozni a képeket, vagyis a labormunkát. Érdekelt minden újdonság, de azokat az eszközeimet sem dobtam el, amelyek elavultak. Eltettem a garázsba, aztán a lomkamrába, csak az kicsi lett, mert közben a saját dolgaim mellett másokét is megőriztem. Van fából készült nagyítóm, több harmonikás fényképezőgépem, síkfilmjeim, és vagy tízméternyi magyar, német, francia nyelvű fotószakirodalmam, folyóiratok, könyvek. És mellettük a képek. Sajátjaim, gyűjtöttek. (idézet egy újságcikkből)
Másfél órán át tartott a keretezett és keretezetlen, feledhetetlen, borzongató titkokat, eseményeket, utalásokat, felfedezéseket rejtő fotók nézegetése, Hegyi Úr meséinek, szakmai titkainak, terveinek hallgatása… Legközelebb is ottleszünk! – éreztük valamennyien, akik, némi vacogás árán bár, de feledhetetlen csodákat: képeket, tárgyakat, emberi sorsokat, fájóan-szép történeteket hallhattunk a készséges fotográfus-kutatótól…
Döme Márta fotóiból:
Szalma Judit fotóiból:
