Címke: Blog

2025. március 7. Önképzőköri foglalkozás “Olvasási gyakorlat felnőtteknek”

Közzétéve Szerző:

Cserjés Katalin:

Mai péntekünkön a Pagony, kicsiny mértékben bár, de, mintegy pihenésképpen/kitérőt alkotva — irodalommal foglalkozott, hogy aztán újult erővel vethesse ismét magát a képzőművészetek — jelesül: a romantika s majd a realizmus téreire, az eltervezett, korántsem rövid időre… Elolvastunk együtt egy “örökzöld”, groteszk voltában örökérvényű Örkény-novellát, mely egyszerre volt bizarr, mágikus, leleményes és fájdalmasan igaz, miközben fejcsóváló vagy bólogató mosolyt csalt a hallgatók ajkára… Ahogy gondolható is volt — Csoportunk tagjai egyáltalán nem egyformán értelmezték a borzongató, talányos, groteszk, ámde realista történetet az emberi butaságról, sóvárgásról, kedves pimaszságról, pénzsóvárságról, megkísértetésről. Ezután egy csodálatos kései József Attila-vers hangzott fel, immár cím nélküli, talányos, szép, igaz és fájdalmas, egyszersmind lehetetlen. “Csak az olvassa versemet…” — köti ki, parancsolja meg kategorikusan az immár a halál árnyékaival küzdő József Attila, s mi, kései olvasók, borzongva érezzük meg, többszöri olvasás, többszöri áttétel során, hogy igen, csak és csak az olvashatja-értheti ezt a félelmetesen őszinte, tragikus költészetet, aki maga is ismeri a József Attila-i fájdalmat; aki hasonmása, lelki mélyrokona a költőnek. Végül egy hajdani, rendkívüli emberről esett szó Pilinszky János egyik híres betét-verse kapcsán (A Farkas meséje); egy fiatal lélekről, egy másik József Attiláról, aki NEM volt képes emberi, olvasható formába önteni zseniális gondolatait, s aki korán, igen fiatalon pusztult bele a társtalanságba, telítettségbe, magányba, a kifejezés képtelenségébe… 

A következő Pagony-alkalom ismét a képzőművészeté lesz!

A fotókat Magyar Józsefné készítette.

2025. február 28. Önképzőköri foglalkozás Kisfaludy Károly

Közzétéve Szerző:

Cserjés Katalin:

Kiemelkedően szép referátumot hallottunk a mai Pagony-napon Lenkénk felkészülése és kiváló előadói stílusa révén. (Különben: ezt már lényegében megszoktuk Tőle: a leánykás izgalmat, holott/miközben minden leírt-, ill. kimondott mondata alaposan átgondolt, szakmailag ellenőrizhető, találó és sok apró érdekességet is tartalmaz a fővonal mellett.) Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

2025. január 17. Önképzőköri foglalkozás Lengyel, francia romantika

Közzétéve Szerző:

Cserjés Katalin:

Mai nap. Lengyel romantika — hazafias líra és dráma a festővásznakon — egy sokat szenvedett, sokat harcolt, sokszor leigázott, szabadságszerető nép festészetéből láthatott ma a Pagony igényes, gazdag anyagot Aszalai Magdi, új tagtársunk válogatásában, szenvedélyes, élettel telt előadásában. Szinte teljes egészében történelmi képeket vetített az előadó, mégpedig e hazafias, sokat tűrt nép nagy csata-tablóiból, gazdag válogatásban. Emlékeztetett ez a drámai, szívet melengető-riogató színes képsor, nagyjelenetek tömege, hősi halál, csatatér, síró asszonyok, kesergő gyermekek, de főként harc és harc, fényes fegyverek, vér, sebesülés, csatatéri halál, hősi küzdelem — a magyar romantikára is; ám itt mind a szent lengyel Hazáért. Igen, ez a hangvétel, ez az emlék és vízió megvan a magyar romantikus festészetben is Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Székely Bertalan ecsetjén hasonló erejű és elkötelezettségű, de megformáltságban mégis más festmények kelnek majd életre hamarosan, a magyar festészetet megcélzó óráinkon…Másik előadónk a mai napon Haranghy Géza volt, akiről mind jobban kiderül, hogy nagyszerű előadó, komoly felkészültségű, alapos, körültekintő, képválogatásban alapos csoporttársunk, aki olykor verseivel is megörvendeztet bennünket… A mai napon Hubert Robert festőművészt mutatta be nekünk mint kiváló francia romantikust, aki 11 évet élt Itáliában, és nagyon szívesen, mesteri módon volt képes megfesteni a régi-szép épületek romjait — a telő Időt, a beszédes múltat. Mesébe illő, ahogyan elénk varázsolja a Laokoon-csoport megtalálását, a Villa Farnese romjait, a Nagy Galériát s az óriás, félelemkeltő Bastille épületét — mindezt Piranesi nyomdokain, ám mégis egyéni kézzel megfestve, s a rideg, romos területek borzongató világát… Köszönjük a mai kiváló előadásokat!

Lengyel romantika Aszalai Magdolna

HUBERT ROBERT Haranghy Géza

HUBERT+ROBERT

 

2025. január 3 Önképzőköri foglalkozás Romantika Észak-Amerika

Közzétéve Szerző:

Cserjés Katalin:

A Hudson River School a 19. század közepén kialakult amerikai művészeti mozgalom volt, amelyet tájfestők egy csoportja testesített meg, akiknek esztétikai látásmódját a romantika befolyásolta.  A  festmények jellemzően a Hudson-folyó völgyét és a környékét ábrázolták, beleértve a Catskill-t 

Adirondack-ot és a Fehér-hegységet.

A Hudson River School festői a tájat és a természetet ábrázolták, különös hangsúlyt fektetve a hegyekre, folyókra, erdőkre és vízesésekre.

    A festmények részletesen kidolgozottak voltak, és a valósághű ábrázolásra törekedtek.

Az alkotók gyakran festettek nagy méretű vásznakat, hogy a táj szépségét és monumentális jellegét kiemeljék.

  Az évszakok változásai és a fény-árnyék játékának ábrázolása fontos elem volt a festményeken.

Az amerikai tájat romantikus és idealizált módon ábrázolták, kiemelve az ország szépségét és egyediségét.

Megnéztük együtt a csodás, különleges, ám egyszersmind az európai festészetre is mélyen emlékeztető amerikai festmény-prezentációt.,és igyekeztem körbeadni az ausztrál és kanadai kép-anyagot is (legközelebb ismét viszem a szép nagy albumokat, “KisFiam” ajándékait..). Az volna most már a feladatunk, hogy belássuk/meglássuk: látjuk-e? van-e rajz-technikában, színkezelésben stb. radikális különbség e távoli vidékek tájfestészete — és az európai táj-fogalmazás közt — túl azon, hogy a táj, nyilvánvalóan, MÁS kell legyen… Erről szeretném, ha véleményt próbálnátok alkotni,igyekszem, ha ez a szegény, meghajszolt gépem és szegény, ügyetlen, buta agyam engedi — minél több képi példán vezetni közös gondolkodásunkat. A tájak nyilvánvalóan más kell hogy legyenek, de vajon felismerhető-e a “nem-európai” festésmód, vagy csak a táj más…

 ÉSZAK-AMERIKA+ROMANTIKA+FESTÉSZETE (3)

2024. december 20. Önképzőköri foglalkozás Ótemplom Magtár

Közzétéve Szerző:

Cserjés Katalin:

Az Art.Pagony december 20.-án, pénteken meghívást kapott Hegyi Endrétől, a város jeles fotográfusától, hogy a Bethlen Gimnáziummal szembe-szomszédos, jóval korábbi öreg magtárban látható, különlegesen sokszerű, érdekes fotográfiák, rekvizitumok elemző/értő megtekintésére eljöjjön csapatunk, s hallgassa a Fotográfus Úr jeles kommentárjait.

Hegyi Endre fotós, történelem-vallató és lokálpatrióta nagy-nagy szakmai szeretettel, szinte megszállottsággal gyűjti, gondozza, és ha lehet, bemutatja a Hódmezővásárhelyen az elmúlt évszázadnak fényképészetéhez köthető tárgyait.


„December elején láttam, egy kuka mellett bőröndök, ládák vannak, többen válogatnak. Odatoltam én is a biciklit. Ezt akkor találtam” – halljuk a fotográfustól a mostani történet elejét; az Art.Pagony pedig, e heti péntek délelőttjén meg is látogatta a fotográfus-gyűjtőt a volt magtár különös, érdekes, elhagyatott, de kincseket rejtő épületében. 

Negyvenöt éve fényképezek, ebből több mint húsz év telt az analóg világban. Szerettem magam kidolgozni a képeket, vagyis a labormunkát. Érdekelt minden újdonság, de azokat az eszközeimet sem dobtam el, amelyek elavultak. Eltettem a garázsba, aztán a lomkamrába, csak az kicsi lett, mert közben a saját dolgaim mellett másokét is megőriztem. Van fából készült nagyítóm, több harmonikás fényképezőgépem, síkfilmjeim, és vagy tízméternyi magyar, német, francia nyelvű fotószakirodalmam, folyóiratok, könyvek. És mellettük a képek. Sajátjaim, gyűjtöttek. (idézet egy újságcikkből)

Másfél órán át tartott a keretezett és keretezetlen, feledhetetlen, borzongató titkokat, eseményeket, utalásokat, felfedezéseket rejtő fotók nézegetése, Hegyi Úr meséinek, szakmai titkainak, terveinek hallgatása… Legközelebb is ottleszünk! – éreztük valamennyien, akik, némi vacogás árán bár, de feledhetetlen csodákat: képeket, tárgyakat, emberi sorsokat, fájóan-szép történeteket hallhattunk a készséges fotográfus-kutatótól…

Döme Márta fotóiból:

Szalma Judit fotóiból:

2024. december 13.Önképzőköri foglalkozás Karácsony

Közzétéve Szerző:

Cserjés Katalin:

Kedves, szeretett Pagony-lakóim, kedves Barátaim és Munkatársaim!

 

Szeretném Nektek, Mindőtöknek megköszönni ezt a szép és tartalmas, mai ünnepi napot – elsőként a műsor létrehozóinak, a három Angyali Tündérnek, finom-lelkű, szép beszédű, gazdag gondolatokat mozgató, érzelemmel és értelemmel teli Tagtársainknak, de leginkább mégis az egész hűséges, sokat-látott, türelmes, baráti szeretetben és szolidarításban munkálkodó Pagony-csapatnak, akikre mindig lehet számítani; akiknek már komoly neve-híre van városunkban; akik 20 (sic!) esztendeje munkálkodnak a Könyvtárban (ha változó alakzatban, meg-megújuló tagokkal is, stb.); akik közt végtelenül ritka az egyet-nem-értés, összezördülés; ellenben a baráti jókedv, egymás segítése, a tárgy iránti mély érdeklődés dominál!

Csak így tovább, Pagony!

Volt idő, voltak pillanatok, amikor kicsit megfáradtam eme péntekek 20 esztendeje tartó áradatában (mindössze 2 /kettő/ ízben hiányoztam óráról, amióta megvan a Kör, azóta nekem ez a péntek délelőtti kötelező program: nekem, egyedül nekem közületek… Néha ezért láttok kissé kedvetlennek, fáradtnak, de szorgalmatok, igyekezetetek mindig meggyőz, hogy ezt a munkát folytatni kell, abbahagyni NEM lehet… Nagyon szép és baráti volt e mai nap is, a szervezőket dicséri a pompás program, de úgy hiszem, mindenki nagyszerűen érezte magát: közös, igaz, egyszerű, becsületes, hamisság- és szólamoktól-mentes játszi, egyszersmind komoly délelőtt: Karácsony-ünnep!

S egyre több tervünk lehet a jövendőre nézve!

Megpróbáljuk a Pagony legendáriumának megírását is, és egyre több extra megmozdulást is szeretnénk beiktatni heteinkbe.

Köszönöm kitartó bizalmatokat, egyenes beszédeteket; azt, hogy nincs klikkesedés; hogy igenis mindenkit érdekli a téma, amiről szó van az órán; nem formális senkinél sem a jelenlét… Kívánok hát még sok izgalmas Pagony-órát: új tájakat, embereket, színeket – hozunk még, az elkövetkező időben a Pagony berkeibe!

Szeretettel üdvözlök Mindenkit: csak így tovább, csak előre, PAGONY-lakók, barátaim,

Andrew Wyeth csoda-képeivel búcsúzom,

Cs. K.

 

T é l Németh Katalin1

Forrai Erzsébet felvételeiből:

Magyar Józsefné felvételeiből:

Szalma Judit felvételeiből:

2024 december 6 Önképzőköri foglalkozás William Blake

Közzétéve Szerző:

Cserjés Katalin:

Csak, hogy el ne felejtsem megint!! 

Mai foglalkozásán (december 6.) a Pagony, dacolva az esős-hideg-szeles idővel – ismét és vígan, süteménnyel kínálva és kínáltatva – együtt volt a Könyvtár Németh László-termében, s egy egészen különös és különleges előadást hallgatott-nézett végig (szívünk szerint még most is ott ülnénk!): Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →